216. NAP
A mai napom a hála gondolatával telt. Kezdetben csak olvastam róla, érezni akartam, fokozni akartam.
Éppen a varázslatot olvasom Rhonda Byrne-től, onnan jött a hála-gondolat. Korábban is foglalkoztam vele, de nem gondoltam, hogy ekkora jelentősége van. Hiszen minden nap beszélünk róla, érezzük, de valahogy ez mégsem elég. Minél többször, és minél erősebben érezzük, életünk annál hamarabb kerül bele a jó áramlatába. Így neki kezdtem a gyakorlatnak, számba vettem szó szerint mindent amiért hálás lehetek. Minden apróságért köszönetet mondtam.
Az elején még csak úgy soroltam, mondogattam, különösebb érzések nélkül, majd egy idő után jöttek a kellemes érzések. Megdöbbentem! Tényleg igaz volt amit olvastam, minél többet mondogatom annál erősebb lesz. Elhatalmasodott a szeretet érzés bennem, és végül őszintén érezhettem a hálát és a köszönetet mindenért ami körülvesz. Fantasztikus élmény volt! Nagyon belejöttem arra az öt percre, ezért próbálom emlékeztetni magam, hogy naponta többször is elvégezzem ezt a gyakorlatot.
Egyre nagyobb bennem az érzés, hogy közeledik a jobb. Napról-napra közelebb van, és mikor ilyen lelkesült állapotban vagyok mint most, sokkal jobban vonzom.
Elkap az ihlet, elhatalmasodik a lelkesedés, kreativitásom az egekbe szökik, én pedig ujjongok. J Előrevetítem jövőmet, melyet hamarosan nektek is boldogan mesélek.
A megérzéseim ismét segítettek, tudom, hogy itt van. Megkaptam az információt. Tudom mit kell tennem. Felpörögtem valami hihetetlen módon, és ha tehetném már most azonnal cselekednék, telefonálgatnék, mennék, tennék,vennék…De már késő van. Holnap is ráér, hiába érzem úgy ,hogy most rögtön lépnem kell. Ezt csak a lelkesedés váltja ki belőlem. Megszállt az ihlet, boldog vagyok, és azt érzem amit korábbi beteljesüléseimnél: én tudtam, én megmondtam, én éreztem. És én megkaptam. Az enyém. Döntések sorozat vár rám a továbbiakban, de tudom, hogy Benső Lényem segítségével könnyedén lépkedek tovább. A lehető legjobb úton haladok. Annyira erősen érzem ezt, hogy nem lehet eltéveszteni. Valami elindult.
Csak mosolygok, mélyeket, és lassan lélegzem. Megálltam. Nyugodt vagyok. Tudok valamit, amit nem mindig tudok. És ez jó érzés. Most itt vagyok, és élvezem a pihenést. Hamarosan sok feladat vár rám. Itt az idő a pihenésre! Amit még megtehetek most kell megtennem. Élek. És remélek. És hiszek. És hálálkodok, és köszönök.
Köszönöm, hogy itt lehetek, köszönöm a gondolataimat, köszönöm, hogy másképp gondolkodhatok. Köszönöm, hogy sokszor rálátást kapott tágabb Énemre, és az Univerzum egészére. Köszönöm a Hitet és a Reményt. Köszönöm a kitartást. Köszönöm a bátorságot. Köszönöm, hogy tudok köszönni. Hálás vagyok egyszerűen mindenért. Ámen.