220. NAP
Na, jó, én tényleg elterveztem pár dolgot erre a napra! És erre mi történik? Egész nap zuhog az eső, ráadásul ünnepnap is van, ami rátesz egy lapáttal a csöndre, a mozdulatlanságra. Nem kinti terveim voltak, de valahogy már ébredéskor jött az érzés, hogy bizony én ma semmit nem fogok csinálni :)
Nem szeretek halogatni, de sokszor mégis megteszem. Pedig miközben arra a dologra gondolok, amit meg szeretnék/ meg kellene tenni, és mégsem teszem, nem érzem jól magam. Ilyenkor frusztrált vagyok. Viszont ha mindig mindent megcsinálnék, amit éppen akarok, talán nem is lenne időm semmire? Talán olyan ember lennék, aki minden percben a következő napjait tervezi másodpercre pontosan? Azt már nem. Mi a középút?
Ma megint megcsináltam az áldásaim listáját. A könyv – A varázslat – szerint ide tíz dolgot kell leírni amiért hálásak lehetünk és megindokolni, hogy miért. Szépen, kényelmesen lefeküdtem, kezembe vettem egy noteszt, majd írni kezdtem. Belejöttem, mert tizennégy lett belőle mire feleszméltem, és abba is hagytam, ki tudja miért. Talán kizökkentem. De jó érzés volt gyűjtögetni a hálás gondolatokat, azokban a percekben jó hangulatban voltam. Egy kis ízelítő:
Hálás vagyok azért, hogy hálás tudok lenni. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.
Hálás vagyok a bátorságomért, mert ezáltal sok új élményre tehetek szert. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.
Hálás vagyok az esős időnek, mert ez segíti a befelé fordulást. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.
Hálás vagyok a Forrásomnak, hogy beszél hozzám minden nap, sokat segít a döntéseimben. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.
Hálás vagyok a pozitív gondolataimért, mert azokból sosem elég, feltöltenek, és elvisznek a szakadék széléről. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.
Hálás vagyok a határozottságomért, mert segít előrébb jutni. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.