223. NAP
Szeretem a ráébresztő, feleszmélő, üdítő, vidám, boldogságot sugárzó, örömet okozó, tanító filmeket. Szeretem, ha újat mutat, esetleg új gondolkodásmódot, életvitelt. Ha tetszik amit látok, akkor teljesen bele tudom élni magam, mint egy igazán jó zene hallgatásánál. :)
Viszont ha valami könnyedet, újat, esetleg meghökkentő, de mégis boldog élettörténetet mutat be, sokszor a film vége után hajlamosak vagyunk kizökkenni, és elkezdjük keresni a hibákat, a „de”- ket. Most jöttem rá, hogy nem kellene. Annyira jó ebben az érzésben maradni! Szeretem azt hinni, hogy élhetem úgy az életem, reményt ad, és újabb lelkesedést, hogy még mennyi mindent nem próbáltam ki annak érdekében, hogy életem teljes legyen és maximálisan a boldogságot sugározzam kívül-belül. Határtalanul jó érzés ezt elképzelni.
Merjük beleélni magunkat, merjék megélni, és ha csak egy-egy dolgot is, de ragadjunk ki valami nem hétköznapit, és próbáljuk ki! Persze, a filmek gyakran túloznak, néha mesebeli, vagy egyenesen viccesen hangzik. Sebaj! A vicces az jó. Ki mondja, hogy nem? Amiről úgy érezzük, hogy lehetőségeink adottak csupán az elhatározás vagy a bátorság hiányzik, akkor az már tényleg nincs messze! Képzeljük el, hogy megtettük, majd azt is, hogy ez milyen érzést vált ki. Ha jót, akkor nincs min gondolkozni! :) Ennyi az egész. Az élet egy nagy játszótér, ezt a gyerekek tudják, csak mi felejtjük el gyakran.
Mondtam már, hogy a Hercegemet várom fehér lovon? Jó, a ló kimaradhat a listából, mert azt nehezen képzelem ide a nagyvárosba, na meg nem is túl népszerű közlekedési eszköz itt, de a herceg szóhoz mindenképpen ragaszkodnék. :) Nem azzal a kifejezéssel élnék, hogy vár rám, hanem, hogy a megfelelő időben hozzám viszi útja… Mikor én is befogadó vagyok és ő is. Hiszek ebben, és aki hisz megkapja. Ezek száraz tények :) Úgyhogy, fiúk, lányok, ideje Hinni, Remélni, Vágyni, Akarni, Lepihenni, Megnyugodni, Örülni és Szeretni. Mert amit igazán szeretnénk, és sokat gondolunk rá pozitívan, egyszerűen megkapjuk és kész.