226. NAP
Élj a mának, éld meg a pillanatot, most teremted a jövődet.
Ezt én úgy magyarázom, hogy a lehető legjobb belátásom szerint élem a mindennapjaimat, törekszem arra, hogy minél több öröm érjen, és figyelek arra, hogy amit teszek, örömöt okozzon. Ezáltal ugye, ha most boldog vagyok, azzal előrevetítem jövőbeli boldogságomat is.
Na de mi van a konkrét tervekkel? Mi a helyzet a nagy álmokkal? Amiket ugye nem árt vizualizálni, napi szinten minél többször, átérezni és vágyni rá. Viszont ha éppen a közelgő boldog jövőmet vizualizálom, akkor tulajdonképpen nem vagyok a jelenben! Akkor már megint elveszítem a jelen pillanatnyi tudatosságom, kihagyom azokat a dolgokat, amik akkor történnek/ történtek, és teljes mértékben a jövőmben vagyok. Persze, örömet okoz ez a tevékenység, mert a boldog, beteljesült énemet látom, de akkor hol itt az igazság? Mik az arányok?
Élem, élvezem az életem, figyelem az örömet okozó részleteket, és ha találok valami igazán szép gondolatot, próbálom továbbfűzni, hogy még több csatlakozzon hozzá, és ez által még több ideig tartom magam ebben a jó érzést kiváltó állapotban. Ez így rendben is van, és viszonylag könnyen megvalósítható a kezdetekben egy kicsit több odafigyeléssel. Kell hozzá sok kitartás, akarás, kreativitás, és a legtöbb esetben nézőpontváltás. Rendben.
Viszont jön még a de, hogy mikor is én arra vágyom, hogy elérjem a nagy álmomat, enyém legyen ténylegesen a Házam, ráadásul minél előbb, akkor ahhoz mit tegyek, úgy, hogy közben a mostban élek? Ezt is túlbonyolítom talán? Lehet. Hagyom ülepedni ezt a gondolatmenetet, megkapom a választ idővel.
Egészen más.
Arra jöttem rá, hogy képes vagyok elképesztő módon beleélni magam dolgokba, helyzetekbe. Nagyon gyorsan, és nagyon mélyen. Hamar megszokásommá válik egy bizonyos szituáció, és ha attól megfosztanak, szomorú leszek. Pedig nem kéne. Az utóbbi hónapokban sok ilyen helyzettel találkoztam, és úgy érzem, egyre gyorsabban jövök ki belőlük. És azt is megtanultam, hogy a beleélés nem mindig jó. Pedig a vizualizáció is erre épülne nem? Akkor, hogy lehet, hogy nem mindig működik? Furcsa. Még nem kaptam rá magyarázatot. Megkérdezem magamtól.
Miért van az, hogy egyes dolgokba túl korán beleélem magam, megszokom, elvárom, és kis idő után mégis elmarad a várva várt hatás?
A berögzültségek. Ezek mind-mind kérész életű dolgok. Az a feladatuk, hogy rövidek legyenek, és ez által tanítanak. És láthatóan most hatottak is, mert pár ilyen után sikerült ráébredni a lényegre, és innentől már könnyebb az átbillenés. A lényeg a könnyedség. Nyugodtan átsuhanni a problémán, nem megkapaszkodni benne. Igazából mindegyik egy lépcsőfok, amiket egyre gyorsabban kapkodsz. Felfelé ívelsz. Mindez csak támogat, erőt ad és tapasztalatot. Érted van. Köszönd meg.
Köszönöm. És nagyon hálás vagyok a válaszért!
Mindenre megvan a válasz bennem. Egyszerű, csak kis odafigyelés, nyugalom szükséges hozzá. Még. De némi gyakorlás és még a zajos tömeg kellős közepén is tudni fogom a választ! :)