229. NAP
Szeretem a saját gondolataimat. Szeretem a megérzéseimet. Szeretem a vágyaimat. Szeretem az életemet. Szeretem az írásomat. Szeretem a vidám természetemet. Szeretem az ízlésemet.
Sokszor szem elől tévesztem ezeket, pedig fontos.
És még ez a nap! Amilyen jól indult olyan furcsa irányt vett kora délutántól. Egy röpke fél óra a nyugalom, a vágyaim és a boldogság szigetén, fülemen kedvenc zeném, elmém a Házamban, a Bőségben, és Romantikában úszkált… a burkomat erősítettem, kiterjesztettem, rétegeltem… és közben lélekben felemelkedtem, többször is éreztem, hogy elragadt az a felszabadító boldog érzés. Visszavágyom! Azt az érzést akarom!
A furcsább folytatást nem elemezném ki nagyon, mert azzal csak megerősítem ugyanazt az érzést. A lényeg, hogy valamilyen érthetetlen oknál fogva rám zuhant egy tehetetlenség érzés. Úgy éreztem, hogy sok mindent kellene tennem, sok mindent szeretnék tenni azon a délutánon, de mégse tehetem, valami nem engedi. Mégpedig önmagam. Önmagam korlátoztam a saját érzéseimet. Nem hagytam kitörni. Nem hagytam magam átlépni. Átlépni a boldogabb gondolatok mezejére. Pedig karnyújtásnyira volt tőlem minden és az egyetlen dolgom az volt, hogy jól érezzem magam. És én elszalasztottam azon a délutánon. De ami elmúlt, azon kár keseregni, lépek tovább, jön egy újabb nap, de most ma van, jelenleg még itt vagyok, és élvezem, hogy este van, hogy azt csinálok, amit akarok, és mint mindig, megint a kedvenc zenémet hallgathatom :)
A holnapra majd gondolok holnap, amikor az lesz a ma. Most vagyok jelen. Most írok, és most is sok mindennek vagyok hálás.
Hálás vagyok Barátnémnak, hogy megismertette velem ezt az áldott jó zenét.
Hálás vagyok a hitemnek, mert minden nap újult erőt ad, és sok-sok bizonyosságot kapok.
Hálás vagyok a napszakoknak.
Hálás vagyok a madárkáknak, akik reggel csivitelnek nekem.
Hálás vagyok az embereknek az utcán, akik rám mosolyognak.
Hála. Hálálkodni hasznos, és nagy örömet okoz. Ha valami igazán nagy hálálkodást vált ki bennem, azért nagyon tudok lelkesedni, és képes vagyok napokig vagy akár hetekig dicsérni. Bármikor fel tudom idézni ezt az érzést, és ilyenkor melegség jár át.
Szeretet. Leírni is jó érzés volt, és ha ránézek a szóra, betűi erőt sugároznak. Számomra mindennek jelentősége van. Többször fogom leírni, és csodálni ezt a szót. :)