230. NAP
Szeretet. Szeretet. Szeretet.
Küldeném ezt az érzést mindenkinek, de főleg azoknak, akik nem érzik életükben eléggé.
Megint szembesültem egy olyan helyzettel, ami kezd kilátástalannak tűnni. Nem vagyok egy könnyen feladó típus, de van, mikor egyszerűen nem megy, vagy csak a jön az érzés, hogy hagyd… majd rájön, majd megoldódik, vagy csak sodródik tovább.
Most megkérdem: hagyjam, vagy küzdjek? Nem ilyen egyszerű a válasz. Kétirányú dolog. A képességeid megvannak hozzá, hogy segíts. És ez azt jelenti, hogy ha nem is akarja, akkor is tudsz. A kérdés, hogy te akarod-e? Persze, hogy akarom, hogyne akarnám? Szeretnék segíteni, szeretek segíteni. Tehát segítek. Nem adom fel, még a visszautasítás ellenére sem. Tudom, hogy lesz rá lehetőség, kitartok.
Olyan vagyok, mint valami buzgó doktor. Mindenkin, és szinte mindig segíteni akarok. Ha azt mondják, nem tudok, nem hiszem el. Megyek továbbra is. Ez talán zavaró lehet az érintett feleknek, de ez van, ennyit el kell viselniük az örömtelibb élet reményében. Márpedig ez nem csak remény. A boldogság csak elhatározás kérdése.
És ha már itt tartunk, kedves Én, te miért nem vagy boldog? Miért nem határozod el, hogy most vagy boldog? Mosolyogj. Na, ez az erőltetett mosoly, talán nem a legjobb módszer. Bár azt mondják, ha tükör előtt csinálom, egy idő után tuti nevetni fogok. Oké, akkor hogy törjünk ki ebből a boldogtalan érzésből?
Sokat gondolkodtam ezen – talán nem kellett volna, mert ez túlkombináláshoz vezet és elvész az igaz információ - és arra jutottam, hogy hiába az elhatározás, nem megy azonnal. Vagy csak kis lépésekben. Általában olvasok apróbb megerősítéseket, amik aztán elraktározódnak. Nálam különben is, kell, hogy ülepedjenek a dolgok, majd a legváratlanabb pillanatban megtörténik az, amit korábban el akartam érni. És könnyedén benne tudok lenni a boldog érzésben. :) De jó. Hát, ez nem volt valami kézzel fogható tanács, de igyekszem olyat is.
Van egy: a filmek. Ha például egy film reménykeltő, és némileg még az én helyzetemhez, vágyaimhoz is köze van, akkor könnyedén beleélem magam a főszereplő boldogságába. Érzem, hogy új kapuk nyílnak meg előttem, a lehetőségek végtelenek, és hirtelen kiesek megszokott állóvizemből, és átevezek a boldog reményteli állapotba. :)
Más módszer? Egyelőre nincs, én is kutatom. Jelenleg pedig nem érzelmi téren érzem szükségét a támogatásnak, hanem pénzügyi téren. Azon vagyok, hogy újra elárasszon a bőség érzése, és az ezután áramló határtalan igazi bőség.
A rendelkezésre álló vagyonunk nagysága a mércéje annak, hogy mennyire is szeretjük önmagunkat – olvastam valahol. Nos, ha én körülnézek – bár korántsem az anyagiak a fontosak, de abban a világban nőttem fel, ahol szükségét érzem bizonyos dolgoknak, és boldog vagyok, ha a magaménak tudhatom - minden, amit látok fenséges. Letisztult, otthonos, barátságos, kedves, igényes, szép. Értékelem azokat a dolgokat, amiket fiatalon elértem, és büszke vagyok. Újfent hálás vagyok a lehetőségeimnek, és hogy az lehetek, aki vagyok.
Rendkívül erős nő vagyok, kitartó, célirányos, pozitív, hittel teli, magabiztos – egy bizonyos mértékig - és bátor. Vágyok és akarok. Szeretek vágyni, jó érzéssel tölt el. Különös, de mikor én vágyakozok valamire külön örülök, hogy kitaláltam mire vágyok. Örülök, mert tudom, hogy elérhetem, és az oda vezető út is izgalmas, de megkapni még jobb! Előre örülök, és várom, hogy beteljesüljön! :)