236. NAP
Ez a nap meglehetősen furcsa volt. Valami mintha elindult volna, valami, sőt, minden más volt. Rendhagyó nap. Szeretek írni. :)
Konkrétumot ismét nem írok, de csillog-villog az a szikra. Az ötletről már csak az ékezet hiányzik. Ez jó. Észrevettem a változást, észrevettem a jeleket. Sodródok, reménykedek. Ez több mint reménykedés, ez hit.
Ma megint kaptam megerősítéseket, furcsa mód akkor jönnek ezek a gondolatok, mikor az utcán sétálgatok egyedül, gondtalanul és csak úgy vagyok. :)
Semmi miatt nem kell aggódnod.
Ez persze nem egy új, vagy konkrét információ valamivel kapcsolatban, csak egy igen erős megerősítés. Mert hiába mondogatja ezt a mondatot nekem bárki, rám nem hat. De így, hogy így hallhattam, és ott volt mellette az érzés is, hát, lenyűgöző. Igen erős, és igen hatásos. Jól vagyok. Köszönöm szépen jól vagyok. Kezdek belerázódni az új élethelyzetembe, kezdek megtalálni valamit. Valamit, ami a boldogsághoz kell, valamit, ami segít a lelki békém fenntartásában.
Köszönöm szépen, jól vagyok.
És ezen felül a hála érzése/ tudata napról-napra többször „férkőzik be” a gondolataim közé. Milyen ügyesen sokszorozza magát! Pedig tudatosan nem is gyakorlom, most már úgy kellene. Ezek után, mi jöhet akkor? Ha holnaptól tudatosan csinálom a hálagyakorlatot, akkor előfordulhat, hogy a nap nagy részében hálás leszek! Mennyei gondolat. Erre vágyom!
A nap nagy részében hálás vagyok. Köszönöm Univerzum!