239. NAP
Nem kell mindent irányítanom. Nem kell mindent tudnom. Nem kell mindent kézben tartanom. A döntéseimet magam hozom meg, belső iránytűm útmutatására, az adott pillanatban rendelkezésemre álló információk alapján. Bőven elég az a tudásmennyiség, amivel akkor rendelkezem. Sőt, sokkal jobb döntéseket hozok, ha nem kutakodok minden részlet után, ha nem áskálok, és nem komplikálom túl. Minden tudok, amit tudnom kell. És nekem ez elég. Legyen már elég!
Küzdök az egómmal, állandó harcban állok önmagammal. A legtöbb ember ezt teszi, de úgy érzem, nálam ez már olyan erős, hogy kitaszít mindent, amitől előrébb juthatnék. Ennek vége. Legyűröm az egóm. Semmi sem olyan fontos, mint hogy magammal rendben legyek. Ha önmagammal békét kötök, az egész világ a béke szigete lesz számomra. Saját magam korlátozom.
Hogy mit tegyek a változásért? Hagyom, hadd beszéljen az egó, de nem figyelek rá. Egy idő után elhallgat, ha nem kap elég figyelmet. Olyan, mint egy hisztis kisgyerek. Ha nem küzdök, nem is létezik a harc. Nincs harc. Béke van. Szeretet van.
Átjár a megkönnyebbülés érzése.
Egy igen érdekes mondatot olvastam ma: ne higgy el minden gondolatot, ami az elmédből kipattan.
Ez nagyon elgondolkodtató. A gondolatok csak cikáznak a fejünkben, mindenféle, mindenfelé. És mintha kőbe lenne vésve, legtöbbször el is hisszük, amit gondolunk. Meggyőzzük magunkat például arról, hogy nem vagyunk elég jók. És mivel azt hisszük ez az igazság - hiszen belülről fakadt, tőlünk származik - teljesen áthat minket az érzés. Ez az önmarcangolás. Én ennek nagyon jó példája vagyok :) És most, hogy erre rá is jöttem, úgy érzem könnyebb lesz változtatni.
Nem hiszek el mindent, ami megfordul a fejemben, legfőképp akkor nem, ha kellemetlen érzéssel tölt el. A kellemeset befogadom, hagyom, hogy átjárjon. Hoppá, már el is kalandoztam és jött a negatív érzelem! Jobb vagyok ennél. Megérdemlem, és el is várom, hogy jól bánjak önmagammal. Kitüntetem lényem a kedvességgel. Kedves vagyok magammal. És ha jót akarok, jót is gondolok. És a jót elhiszem, kellemes érzéssel tölt el, máris úgy érzem, hogy értékesebb vagyok. Figyelek magamra. Csak magam vagyok.
Sokat beszélek arról, hogy mit kellene cselekedni vagy gondolni. Túl sokat. Most már nem csak beszélnem kell róla, tennem kell! A tettek mezejére lépek. Induljon a TesztHét. Csak arról írok, amit megtettem. Nem filozofálok arról, hogy mit kellene most ilyenkor csinálni. Leírom, hogy csináltam és kész. Leírom a döntéseim, az érzéseim. Izgatott lettem ettől nagyon! Ez elég nagy kihívás számomra. Tényleg cselekednem kell most már! Hiszen itt is kőbe van vésve… :)