240. NAP / Teszt hét 1.nap
A reggelemet már úgy kezdtem szokásosan, hogy kötözködni akartam. Nem is tudom, talán a reggeli ébredés váltja ki belőlem. Tehát mikor nekiálltam gyorsan kapcsoltam is, hogy héj, mi értelme ennek? Minek kötök ebbe bele? Így leálltam. Apró siker.
A nap folyamán további problémák, apróságok merültek fel, amik kihoztak a sodromból, de „fogadalmam” szerint igyekeztem nem rágódni rajtuk, és az első megérzésem szerint cselekedni. Bevált.
Viszont volt olyan is – kislányom nyűgössége – amire nem hatott semmi. Legalábbis én nem tudtam máshogy reagálni. Csak megéltem. Azt az utasítást kaptam belülről, hogy hagyjam átérezni, hagyjam megtenni. Lényegében így is volt, talán sikerült is csökkentenem a stresszel töltött percek számát. :)
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy kizártam az agyalást. Ez ugye képtelenség, főleg egyik napról a másikra. Viszont, csökkentettem. Ha észrevettem, hogy éppen megint olyanokon gondolkodok, amiben érdemileg cselekedni nem tudok, meggyőztem magam, hogy fölösleges időtöltés, és inkább valami olyasmivel foglalkoztam, amiben tenni is tudok. A tettek embere vagyok. Egyre bátrabb vagyok. A tettek meghálálnak a megkönnyebbülés érzésével, jó esetben. A cselekvés előrevisz, és miközben cselekszel, kevesebb idő jut filozofálni. Miközben cselekszel, élsz. Ha ez örömteli tevékenység, akkor minden sínen van.
Nekem arra van szükségem, hogy aktívan részt vegyek az életemben. Hogy megéljem a napokat és megtegyem, amire vágyok. Semmi nem tarthat vissza, és ha valamit szeretnék, de tenni nem tudok érte, hát akkor csak hagyom. Elengedem a gondolatot a szélben, és élem az életemet. Ha viszont szeretném, és tehetek is érte, mi sem egyszerűbb! Az ilyen dolgokat nekem találták ki;)