244. NAP / Teszt hét 5. nap
Olyan könnyen elterelődik a figyelmem. És ez általában véve jó. Főleg akkor, mikor valami haszontalan, esetleg kellemetlen dolgon töröm a fejem. Olyankor nagyon hálás vagyok. Viszont az az érdekes, hogy nem is veszem észre az elterelést, csak később, mikor beugrik, hogy ezt és ezt akartam, nem vittem végig a gondolatmenetet. Ha direkt szeretném ezt elérni, mert érzem, hogy rossz felé terelődök, akkor bezzeg nem megy. Másnak igen? A gyerekeknél nagyon jól működik. Én vajon mivel terelhetném el a figyelmemet tudatosan?
Tehát nem kell leragadnom a megrögzött gondolataimnál. Egyáltalán. Van kiút, egyszerűbb, mint reméltem.
Egyre gyorsabban telnek a napjaim, egyre kevesebb rágódással. Hatékony ez a tettrekészség. Feladatom van, mégpedig az, hogy tegyem, amit jónak látok. Merjek beleugorni.
Ma olyan apróságot tudnék megemlíteni, hogy alig használtam a liftet. Gyalog tettem meg az utat a tízedikig többször is. Ez nálam viszonylag nagy szám, nem szoktam sportolni, és a kitartásom is csak addig tart, amíg felérünk a hegyre. De például a tornára sose tudtam rávenni magamat. A lényeg, hogy nekem ez is egy cél, egy feladat. Jól esik.
Újabb kihívásokra van szükségem. Érezni szeretném az akarást, a küzdelmet, a sikereket, és azt, hogy lépésről-lépésre közelebb vagyok a célomhoz. Pedig így van!
Ma újra előkerült a Házam gondolata, többször is végigböngésztem a képeket, olvadoztam, csodáltam. És megint eljött az idő, hogy úgy néztem a képet, hogy jött az a régi érzés, hogy én most ezt nézem, de közben tudom, hogy ott leszek, és mikor ott leszek, arra emlékszek vissza, hogy a képeket néztem és ezt gondoltam. :) Ott leszek, ott élek. Az enyém.
Átéreztem kissé a korábbi lakók életvitelét. Elég sok személyes tárgy látható a képeken, így nem volt olyan nehéz. Belegondoltam, hogy milyen életük is lehet. Egy ilyen házban laknak, megtehetik, élvezhetik, az övék. Vajon a bőség terén szenvedtek valaha is hiányt? Vajon érzik-e, hogy sikeresek? Eléggé hálásak-e mindazoknak, ami az övék? Nem féltékenység ez, csak szeretném beleélni magam az ő helyzetükbe, és teljesen természetesnek venni, hogy egy ilyen ház az enyém. Hogy sikeres vagyok, hogy bármit megkaphatok, boldog vagyok, enyém a világ. Ez jó érzés.
És az anyagiak nem minden. Bár jelenleg úgy érzem, hogy az életemben ez a leggyengébb pont, ezért érthető, hogy erre éleződik ki minden. Nincs veszve semmi, van jobb gondolat. És ha van jobb gondolat, akkor van jobb közérzet, van jobb rezgésszint, van jobb élethelyzet, van szebb jövő. Van választásom. Én azt választom, hogy jobban érzem magam, a lehető legjobban, ahogy csak el tudom képzelni. Mert megtehetem, megengedem magamnak.