25. NAP
Ugyan a megkönnyebbülés érzését még mindig keresem, de a 17 mp-es gyakorlat egész jól ment, sőt mi több, legalább húsz percig kitartottam. Úgy érzem, hogy nagyon hatásos volt, jelentősen felgyorsítottam vele az eseményeket. Közben is és utána is nagyszerűen éreztem magam. Az érzés kitartott a nap hátralévő részében is. Azóta is „lebegek”.
Abban a 20-30 percben elképzeltem, hogy ott állunk a kertben, az új autóm mellett, állunk a füvön és boldogan mutatom a kislányomnak, hogy ez mind a miénk. Mostantól itt élünk. És nagyon boldogok vagyunk. Körbesétáltunk az egész Házon, ahol már minden a szükséges átalakítások utáni formájában van. Egyszerűen gyönyörű! Otthonosan mentem körbe, felmentem a bordó szőnyeggel borított lépcsőkön a tetőtérbe, ahol a játszószoba és az én rezidenciám fogadott. Majd visszamentünk a földszintre ahol a vadiúj cseresznyeszínű konyhám látványa tárult elénk. A bárpultba egy kis életet is vittünk, beleépíttettük az akváriumot. Kimentünk a nappaliból a teraszra és csodáltuk a balatoni panorámát. Ezután meglátogattuk új kutyusainkat a télikertben. Tündériek és imádnak minket. Melegebb ruhát vettünk és kimentünk a kertbe körülnézni. Megnéztük a csobogós, sziklakertes halastavat, a veteményest és az összes többi növényt. Visszamentünk a házba és lepihentünk a fehér kanapéra a nappaliban. Ekkor éreztem a megnyugvást. Talán a megkönnyebbülést is? :)
Mikor ezeket a sorokat leírtam végig „ott voltam”. Végig mosolyogtam és örömteli érzés járta át a testem. Egyre jobban érzem magam, egyre jobban megy ez nekem! :)
Keresgéltem a sikersztorik között a neten, hátha olvashatok olyat, ahol hasonlóan egy ingatlant vonzott be valaki. De nem találtam. Legtöbb a párkapcsolattal és a pénzzel kapcsolatos, de így egy konkrét házról még nem olvastam. Lehet, hogy én leszek az úttörő ? Nyilván, vonzottak már be mások is házat, csak talán nem ilyen tudatosan, és nem ilyen konkrétat. Pedig a pontosítás nagyon fontos.
Még egy apróság! Amikor az autómra gondolok, hogy azt vonzzam be, abszolút pitiáner dolgonak tartom. Úgy értem, hogy semmiség, nem nehéz. Már egyszer bevonzottam egy autót kb 1 év alatt úgy, hogy egyáltalán nem foglalkoztam vele, csak akartam. Ezért úgy gondolom, hogy az az autó már teljesen az enyém, ott áll és rám vár. Ez nem kétséges. A Ház már keményebb dió. De meggyőződésem, hogy az is csak hit kérdése, hisz az Univerzumnak ugyanakkora dolog megadni nekem az autót mint a Házat.