252. NAP
Megtanultam nevetni, hahotázni, törvénytelenül harsogva visongani, ha valami igazán vidámmal találkozok. Micsoda felismerés! Egyelőre még csak magamban „gyakorolhattam, de ha adódik egy helyzet szerintem már máshogy reagálok rá. :)
Jó dolgok a mai napomban:
Kipihentem magam
Fantasztikus zenét hallgattam
Néhány percre nagyon boldog lettem attól a tudattól, hogy hétvégén ott lehetek a Házamnál
Igazán kellemes idő volt ma
Sokkal kevésbé aggódtam ma a pénzügyeim miatt, mint általában
Megtanultam hahotázni
És ezeken kívül biztos milliónyi apró dolgot említhetnék még, de most inkább hagyom. Most éppen nem érzem azt az emelkedett hangulatot. Pedig igyekszem! Terelek, és fókuszálok, de igazi könnyebbség mégsem jön. Megint a görcsösség, az állandó hátráltatóm. Legalábbis eddig.
Megújulok, megújítom a gondolataim. Csodálatos gondolataim vannak.
És mondjak valamit? Néha úgy érzem magam, mint a mondásban: bort iszik és vizet prédikál. Egyszerűen nem bírom elfogadni, ha valaki nem maradéktalanul pozitív. Pedig én sem vagyok az. Csak szeretnék. De közben csak gyűjtöm a kifogásokat. Belekötök bárkibe, aki hagyja magát, és olyanokon vitázok, amik teljesen felesleges dolgok. Mikor jövök már rá végre, hogy ha valaki nem akarja meghallani amit, mondok, akkor nem is fogja? Ha valaki nem akar változni, hiába mondok neki bármit. De én meg akarok változni! Megváltoztatom a hozzáállásom az élethez. Magamat kell noszogatnom, magamba kell „belekötnöm”. Magamon kell észrevennem, hogy valamit nem látok maradéktalanul pozitívnak, és nem másokban kell keresnem a „hibákat”. És igazából maga a hiba sem egy létező dolog, mert mindenki máshogy látja a világot, mindenkinek más a jó, és ki vagyok én, hogy felülbíráljak bárkit? Na és minek? Ez itt a lényeg!
Szeretek tanácsokat osztogatni, szeretek segíteni, de mostantól csak azon fogok segíteni aki kéri. Vagy ha nem kéri, de látom, hogy nyitott a témára és csöppnyi elutasítás sincs benne. Ennyi, és akkor mindenkinek megmarad a lelki békéje. :)
Korábban már mondtam, hogy azért ilyen erős bennem a segítő vágy, mert mikor ezt teszem határozottan érzem, hogy magamon is segítek. Mintha magamnak is adnám a tanácsokat. Csak olyan dolgokat mondok, amiket én is megtennék. Azonosulok szinte bárkivel – kellő háttérismeret után – és meglátom a legjobb megoldást. És mikor már látom a fényt az alagút végén akkor felcsillan a remény. Ez feltölt, és továbbvisz utamon. Ez az én utam!
Érdekes, de a legutóbbi bekezdésben megkaptam a választ arra, hogy mi a feladatom. Mikor leírtam az utolsó mondatát elmosolyodtam, és éreztem némi megkönnyebbülést. Magamnak köszönhetem, csakis magamnak. De emellett hálás vagyok mindenkinek, aki körülvesz, aki szeretetet ad és segít kiteljesedésemben. Ha azt mutatjátok meg amit nem szeretnék, vagy amiben nem vagyok jó, abból tanulok leginkább, mert ez az élmény arra késztet, hogy egy olyan dologra gondoljak amit szeretek és amiben jó vagyok… Az ellentétek hatására hozzuk létre vágyainkat. És ez így van jól.