253. NAP
Tudom, hogy sokszor tanácsra szorulok én is, de úgy érzem, hogy mégis jó segítő vagyok. Saját bőrömön is megtapasztalom a változásokat, és azt, hogy milyen szakaszai vannak az egyes döntéseknek. Minél nagyobb dologról van szó, annál lassabb az átállás, én ezt érzem. Küzdök, már hónapok óta, de látom a fejlődést. Haladok, de örülök, hogy nem megy ez olyan hirtelen, mert akkor később „bukna ki”. Az érzelmi, lelki változásokhoz tényleg idő kell. Csak én ezt nem hittem el. Nem adtam magamnak időt. Hát tessék, most megadom. Most lassítok, és tényleg nem akarok erőltetni semmit. Az Univerzum elém hozza a válaszokat, a megoldásokat, és az útvonalat is megtervezi helyettem. Nekem csak élveznem kell önmagam, élveznem kell az életem, becsülnöm kell minden percét, és megköszönni mindent. :)
Sokkal lazább, könnyedebb így minden. Kezembe veszem a sorsom, de úgy, hogy lazítok a szoros markolaton…
Holnap, holnap ott leszek! Annyira közel a Házamhoz! Képet is csinálok! Izgatottan várom…
Sajnos se technikai sem időbeni lehetőségem nem lesz arra, hogy holnap írjak, de ha valami különösen izgalmas történne, vasárnap kiderül. ;)
Addig is csodálatos hétvégét kívánok, és sok boldog teremtést! :)