257. NAP
Ma megint rájöttem valamire. Ha nekem valami nem úgy sikerült, mint azt elképzeltem, és emiatt kissé búskomorságba burkolózok, és az emberekre is így nézek az utcán, azzal csak rosszabbat teszek mindenkinek. Oké, ez így teljesen egyértelmű volt így is, nem egy nagy újdonság, de arra is rájöttem, hogy képes vagyok ennek az ellenkezőjét cselekedni. Hiszen ha alapból olyan állapotomban vagyok, hogy nem vagyok túl boldog, mi más segíthetne, minthogy kizárom ezt az érzést, és a többi emberre is úgy tekintek, mint „a nagy egységre” tehát ha én rájuk mosolygok, kedves vagyok, ők is azok lesznek, ezáltal pedig az én és az ő kedvük is jobb lesz. Gond már le is tudva. Először magamban elindítom a változást, ha megjött a felismerés, erőt veszek magamon. Képes vagyok rá! Mindenki a boldogságra vágyik, hát akkor tegyük félre a félelmeinket, berögzültségeinket! :)
Néha nehéz, tudom. Mikor valaki csúnyán néz rám, lenézően, vagy bosszúsan, esetleg mérgesen, hát, akkor legszívesebben én is úgy néznék vissza rá. Hogy lehet ilyenkor mégis a jó oldalára fordítani a dolgot? Belső béke, nyugalom, hála és szeretetérzéssel. Megfogom a hálakövem, és hálás vagyok azért, hogy egy ilyen lehetőséget elém hozott a sors: küzdhetek a saját makacsságom és szokásaim ellen. És felismerem, hogy ez egy újabb kihívás, amit ha pozitívan zárok sokkal boldogabb leszek. Újabb sikerélmény előtt állok. :)