259. NAP
Néhány napja volt szerencsém találkozni egy igen kedves, és felettébb pozitív személyiséggel. Furcsa, de azóta emelkedett lelkiállapotban vagyok. Minden felfelé ível, minden egyre jobb, és az aggodalom szinte teljesen eltűnt a napjaimból. Hihetetlen! Ezt vajon hogy értem el?
Olyan különös érzés, mert mikor elkalandozok valami kellemetlen felé, érzem a vállamban a feszültséget egyből, de ennyi. A légzésem még nyugodtabb lesz, és érzek valami belülről fakadó békességet. Nagyon jó!
Tehát, ha jól értelmezem, sodródok az árral. Na igen, az értelmezés.
A.J. Christian könyvében olvastam, hogy a boldogság állapotában nem tudjuk, nem gondolkodunk azon, hogy most éppen azok vagyunk-e. Csak megéljük. Önfeledten örülünk. Vagyis amikor én itt nektek arról regélek, hogy örülök ennek vagy annak, akkor abban a pillanatban nem élem meg a boldogságot. Akkor csak értelmezem, elemzem, talán csöppnyi részletét újraélem. De az nem ugyanaz. Nem baj. Ez is hozzátartozik a változáshoz, a fejlődésemhez.
Milliónyi boldog pillantom volt a mai nap során, tényleg egyszerűen sorra jöttek a jobbnál-jobb fejlemények. Tovaszökkenek a nehézségeken, és megpihenek a könnyedségben. Elérem a teljes boldogság érzését, majd ebben sütkérezek. Boldog vagyok. :)