260. NAP
Fantasztikus álmom volt, amit megosztok most veletek. Reggel még erősen a hatása alatt voltam, bár akkor nem tudtam mire véljem a boldogságom. Csak pár órával később jutott eszembe az álmom.
Egész éjjel egy láthatatlan hullámon suhantam, vitt előre, én csak „hullámoztam”, lebegtem, sodródtam, miközben szivárványos táj vett körül.
A hátamon feküdtem, és csak élveztem, ahogy visz. És élveztem a tájat is. Kicsit olya érzés volt, mint mikor a Balatonon felfekszek egy matracra és csak úgy lebegek a vízen. De most szélvész tempóban suhantam tovább. Nézelődni nagyon nem tudtam, meg a táj sem volt változatos, minden szivárványos. Minden.
Néha felültem, kíváncsiskodtam, körülnéztem, és kérdeztem, hogy hol is lehetek? De akkor minduntalan azt mondta nekem egy hang, hogy ne gondolkozzak, hagyjam magam vinni. Hagyjam, hogy vigyen az örvény, ne nézzek hátra és csak élvezzem. Végre rajta vagyok az utamon, és most már nincs megállás. Szélsebesen repít a célom felé! Engedelmesen mindig visszafeküdtem és igyekeztem élvezni a semmittevést, élvezni azt, hogy tudom, jó irányba tartok, és mindehhez semmi mást nem kell tennem, mint elengednem magam. Élveztem is. Egy darabig. Majd megint jött a kíváncsiság, na meg a berögzültség, hogy nincs ez így jól, a dolgok nem mennek ilyen könnyen. Viszont a hang mindig meggyőzött, és kissé meglepve, de nevetve feküdtem vissza mindig. A felülések pillanatában egyébként igazából is ébren voltam. Igen, éjjel többször is fent voltam, de amolyan félálomban, és mindig emlékeztem az álmomra, és ott folytattam, ahol abbahagytam. Mosolyogva hunytam le a szemem újra. És megint éreztem, hogy továbbvisz az örvényem, hogy végre felpattantam rá, és akármilyen makacsul küzdök is ez ellen, az Angyalaim – igen, tudom, hogy ők beszéltek hozzám – nem hagyták, hogy megtorpanjak. Nem hagyták, hogy kizökkenjek.
És így esett, hogy reggel kiegyensúlyozott, boldog hangulatban ébredtem. Kipihent is voltam, noha legalább tízszer felkeltem éjjel. A napom csodálatosan indult, még fantasztikusabban folytatódott, és csak kapkodtam a fejem, hogy mi is történik? Most tényleg benne vagyok? Belekerültem a boldogságörvényembe? Azt kell, hogy mondjam, már nem csak várat magára a VALAMI, hanem itt is van. Benne vagyok a közepében. És ettől kiráz a hideg, és elönt a kellemes, meleg érzés. A helyemen vagyok, végre ráléptem az utamra. Köszönöm!