265. NAP
Az Univerzum olyan hihetetlenül csodálatos! Mindent tud, mindent megad és mindent elrendez. És ha valamiről azt hiszem, hogy már nem fog sikerülni, mert annyit próbálkoztam, küzdöttem, akkor ott kell rájönnöm, hogy itt volt a bibi. Küzdöttem. Nem kell küzdeni. Benne van a görcsösség, erőltetettség, sosem fog pont úgy elsülni, ahogy szeretnénk. Ha hagyom, hogy kivilágosodjon előttem az út, már csak engednem kell a hívásnak. Bátran végigmegyek az utamon, amit az Univerzum rendezett nekem, az én sugallatomra. Azt hiszem, egyre gyakrabban működik a „telepátia” köztem és a Világegyetem között. :)
Ideje felfrissíteni vágyaimat, céljaimat. Jöhet a konkretizálás! ;) Leírom egy füzetbe, és már a magaménak tudom. Elengedem a stressz szorító kezecskéjét, kilépek innen, és hagyom.
Nem igaz, hogy nem tudom, mit tegyek. Nagyon is jól tudom. És az igazság az, hogy pontosan azt teszem, de valahogy mégis bírálom magam eközben. Pedig csak saját magammal kell békében lennem. Felhagyok a kifogásokkal, elvárásokkal, és egyszerűen, ha tudom, hogy valami úgy van jól, akkor el is hiszem, és úgy is lesz jól.
Lecsendesedett elme… erre van szükségem. Ez a fecsegés néha már kikészít. És észre se veszem. Ha csönd van kívül belül, végre meglátom az átfogó egészet, minden világos, nincs kérdés, csak a tudás nyugalma. Na és a boldog várakozás. Ilyenkor jót nevetek magamon, önmagammal társalgok, és saját magamat nyugtatom. Az ego.
Mi lenne, ha tényleg már csak úgy lennék? Ha abbahagyom a filozofálgatást nem is lenne mit írnom ide? Azért azt nem hiszem. Akkor jön a sok élménybeszámoló, boldog röpködés, vágyak kiteljesedése, „megvilágosodások”…
A jelenben akarok lenni! Valaki rázzon meg néha, hogy itt lehessek! A pillanatot szeretném megélni, hogy aztán ne kelljen azon bánkódni, vajon mi történt körülöttem mikor ott voltam, de mégse. Itt vagyok. Enyém a pillanat, megragadom a hálálkodásra.
Hálás vagyok, hogy itt lehetek.
Hálás vagyok a vágyaimért.
Hálás vagyok a bátorságomért.
Hálás vagyok a bennem lévő hatalmas erőért.
Hálás vagyok a most elöntő nyugalomért.
Hálás vagyok mindenért, mert így kerek egész, és bármi, ami apróságnak is tűnt, hozzátett ahhoz, hogy én most így és ilyen legyek.