269. NAP
Ha csak úgy vagyok, és megyek, és nem gondolkozok, akkor úgy érzem, hogy röpül az idő. És nem jó értelemben. Miután erre ráeszméltem, elkezdek aggódni, hogy mit is hagyhattam ki, hogy elszállt az idő! Olyan, mint az idő, valójában nincs is. Az életnek nincs célja, nincs egy pont, amit el kell érnem, amihez sietnem kell, ami felé csörtetnem kell. A cél csakis a boldogság, az emelkedett állapot, a lelki béke, az önnön kiteljesedés, az öröm, és még sok ezekhez hasonló dolgok. Sem több, sem kevesebb.
Viszont én az a típus vagyok, aki mindig siet. Bennem van a rohanás, ha más nem, akkor gondolatban. És mivel már megszoktam, nehéz lelassulni. Amint lelassulok némileg, előtör a fent említett érzés. Ami viszont csak egy megtévesztés. Ez a gondolat nem hagyja, hogy kiteljesedjek, nem hagyja, hogy a jelenben legyek. Mert ha a jelenben vagyok, akkor aztán nem azon problémázok, hogy rohan az idő! Nincs szó időről, csak tettekről, érzésekről. Ami van, az most van. A rohanás elveszi a pillanat örömét. Örülök, hogy végre erre is rájöttem. :)
Mindehhez hozzásegítettek ezek a gondolatok:
„(..) az elme mindig célokban gondolkodik. Ezért nem tudja megérteni az Élet értelmét, mert az Életnek nincs célja. Az Élet olyan, mint egy hatalmas, végtelen tenger, amelyen bárhová eljuthatsz, de amelyen sosem érkezhetsz meg sehová, mert mindig új távlatok és lehetőségek nyílnak meg előtted. S csak hogy tudd: minden korlátlanul korlátolt létező egy folyamat.” A.J. Christian
Mi lenne, ha egy napig nem néznék az órára? Csak az érzéseim szerint mennék, tennék? Káosz? Érdekes kísérlet. Holnap megteszem! Kihúzom az órákat, és amit meg nem lehet kihúzni, arra direkt nem nézek rá. Szerintem egész nap az fog érdekelni, hogy vajon mennyi lehet az idő! :) Hát, én állok elébe, szeretem a kísérleteket.
Amikor nem történik semmi, akkor van minden. Amikor nincs idő, határtalan vagyok. Bármit megtehetek, bármikor, bárhogyan. Engem nem köt semmi ezen a világon. Az én világom lehetőségekkel, álmokkal, vágyakkal és boldogsággal teli. :)