27. NAP
Talán a „rossz” idő vagy a negatív környezet hatására, de kicsit alább hagyott a lebegés. Természetesen jobba érzem magam mint hetekkel ezelőtt. Ez vitathatatlan. De a kedvem ingadozó. Úgy veszem észre, hogy napról-napra.
Vajon hogy érhetem el azt az állapotot mikor tényleg csak jó gondolataim vannak huzamosabb ideig? Gyakorlom én, ez nem kérdés, de valahogy nem megy. Mikor észreveszem magamon, hogy nem a jó irányba haladnak a gondolataim, akkor azon agyalok, hogy mire is kéne gondolnom, hogy elindítsam a lavinát a boldog érzés felé? Nem egyszerű, ráadásul egyáltalán nem mindegy, hogy hol vagy éppen. Otthon könnyű, mert csak belemélyedek abba az érzésbe, hogy ott lakok a Házban, már az enyém és boldogan éljük az életünket stb., de a boltban mindezt, hogy teszed meg? Ott elég sok a külső behatás ami eltéríthet. Minden esetre én próbálkozom. Nincs más választásom. Ha jót akarok magamnak jól kell éreznem magam. És az ehhez vezető út fejben dől el.
Említésre méltó nem történt ezen a napon. Fejlesztgettem a honlapomat, csinosítgattam. Legbelül érzem, hogy egyáltalán nem vétetlen, hogy elkezdtem írni ezt a blogot. Valami célja van. Talán valami nagy dolog is kisülhet belőle. Valószínűleg nagy lesz a „csattanó” :) Már alig várom!
Néhány mondat ami mindig Reményt ad a Reménytelenségben:
Nem beszélhetünk semmiről túl sokáig úgy, hogy idővel ne jelenne meg életünk tapasztalatában.
A Remény elég ahhoz, hogy elkezd látni a bizonyítékokat, aztán elkezdenél hinni, és amint hiszel máris az Örvényben vagy.
Nem lehet negatívan jó dolgokat vonzani, és ha pozitív vagy, lehetetlen a jó dolgokat elkerülni.
Ha a vágyad megvalósulásának rezgését begyakorlod, csak egy kicsit többet mint a hiányt, akkor a vágyadnak már meg kell valósulnia.