271. nap
Éld az életed! Hangzott el többször is mostanság, vagy éppenséggel olvastam. Ideje elkezdeni.
Reggel az utasítás szerint elkezdtem élni. :) Régóta szerettem volna egyedül biciklizni, elmenni arrafelé, amerre a kedvem tartja. Az idő tökéletes volt, ragyogó napsütés, árnyékban hűvös, napon csodálatos. A felhőkkel egész nap nem bírtam betelni, menet közben is nyakatekerten próbáltam a bárányfelhőket kergetni szememmel. Mikor már nem bírtam persze magálltam, de még bennem volt a rohanás ma is.
Megérkeztem a célomhoz, megszállt a nyugalom, megcsapott a madárcsicsergés kedves zengése, és a fák illata. Leheveredtem egy kellemes tisztáson, olvasgattam, tovább csodáltam az eget, amitől néha meg is szédültem, mert a széltől olyan volt, mintha erőteljesen forogna az ég, a fák pedig rám akarnának dőlni.
Mikor már épp elég lett a heverészésből, meghallottam, hogy a közelemben igen kellemes zene szól. Gondoltam elindulok a hang irányába, elsuhanok a bár mellett és kicsit élvezem a zenét. Alig hagytam el a helyet, ahol feküdtem, már mögöttem szólt a hang. Jobban körülnéztem, és hát, észre kellett, hogy vegyem, a tisztás közepén, egy padon, egy szál kisgatyában szaxofonozott egy apuka. Csak úgy lazán, szívből. A cuki bongyorhajú kisfia körülötte játszott. Találtam a közelben egy hatalmas törzsű fát, nekitámasztottam a hátam és élveztem a dallamokat. Konkrétan, egy nem túl rég kimondott vágyam teljesült: élőzenét hallhassak, méghozzá jazzt… Meglepő módon, de teljesült, és én nagyon boldog vagyok. Megöleltem a fát, beszívtam a friss levegőt és a lehetőségek illatát. Szabad voltam.
A hazaút is izgalmakkal teli volt, mert kissé eltévedtem, ugyanis egy kis bicikliscsapatot kezdtem el követni, csakhogy ők nem ott laknak, ahol én… Szerencsére az idő nem sürgetett, így belecsöppentem egy kis városnézésbe. Gyönyörű helyekre bukkantam! Nem konkrét turista látványosságok, de abban a légkörben, azzal a napsütéses szöggel, és a lebegő hangulatommal fantasztikus életképek, tájképek kerültek a szemem elé. Mintha egy mesekönyvben jártam volna.
Ilyen élményekkel értem haza, és még nem volt megállás. Némi ebéd, majd jött a családi program. Újabb természet közeli élményekkel gazdagodtam, és egyre inkább azt érzem, hogy most már nem tölthetek el napot, biciklizés, vagy természetjárás nélkül. Hív a természet, hiszen már beleszagoltam, megízleltem, és mostani rezgésszintem folyamatosan húz hozzá. Nem is állok ellen, ezek az élmények a magasba emelnek.
Szeretem az illatos füvet, a fákat, a virágokat, a felhőket, a csicsergő kismadarakat. Szeretem a Földet.
Őt is láttam ma
Ugye milyen tünemény, ahogy napozik? :)
És ezt is láttam ma:
