274. NAP
Ma egy csodálatos helyen jártam. Igaz, „munkaügyben”, de mindez csak felfogás kérdése. Élveztem a napomat. Érdekesség, hogy körülbelül délben vettem észre azt, hogy megint nem vagyok a jelenben. Emlékeztettem magamat, hogy milyen jó dolgom van. Elmosolyodtam ezen, körülnéztem, mély levegőt vettem, beszívtam a „most levegőjét”. Rögtön jobban éreztem magam! Lássuk csak, hol voltam.
A bőség ma is megnyilvánult számomra, mindössze karnyújtásnyira volt tőlem. Módosabb környék, módosabb kertjének világába csöppentem bele. A lényeg igazából nem ez volt, de jó érzéssel töltött el az engem körülvevő Jólét. Az emberek ilyen szinten teljesen máshogy látják a világot. Természetesen sokféle lehet itt is, de azért van némi általánosság. Érdekes érzés ilyen társaságban lenni, sokat tanulok belőle. És nem utolsó sorban, mivel olyan közel van hozzám mindez – benne vagyok, akkor és ott – sokkal közelebb kerülök fizikai valómmal is saját, ilyen jellegű vágyaimhoz. Elérhetőbb lett minden.
Ott álltam egy hihetetlenül gyönyörű ház kertjében, ott volt előttem a maga fizikai valójában. És a lakói teljesen hétköznapi emberek. Bár tény, hogy az utcán sétálva azért nem feltételezném, hogy egy sufniban laknak. :) A lényeg az, hogy a bőség mindenhol jelen van. Válság nincs, csak rossz hozzáállás. Átitatódtam ezzel a légkörrel. Most aztán már annyira közel van hozzám a Házam! Szinte ott állok előtte, megérintem, odamegyek az ajtóhoz, nálam a kulcs, és bemegyek. És érzem, hogy megkaptam, és nem érzem nagydolognak, ez csak természetes! Érzem a bőséget, és az Univerzum ezt meg is adja nekem. Nyugodt vagyok, és erős. Talán még sose voltam ennyire közel ahhoz a rezgésszinthez, ami a Házam birtoklásával lenne egyenértékű. Kirázott a hideg. Hát én állok elébe, mindennemű pozitív teremtésemnek! Most már nincs, mi megállítson, egyre több kellemes helyzetet vonzok be, egyre több a bőségérzet, egyre nyugodtabb vagyok, egyre kevésbé vágyok, mert már érzem, hogy nagyon közel a cél. :)
Tehát onnan kalandoztam el, hogy eme gyönyörű ház kertjében tevékenykedtem a mai napon. Amint átkapcsoltam a „jelen üzemmódra” meghallottam a vidám madarakat, éreztem a lágy szellőt, elkalandoztam a hatalmas tölgyfa lombkoronájában, megbarátkoztam a rovarokkal, beszélgettem a csigákkal… és így tovább. Beépültem a természetbe. Ugye, hogy mostanság mindig írok valamit a természetről? Mondtam, hogy hív a természet. :) És ez még semmi, holnap egész nap fent leszek a hegyen. A természet által közelebb kerülök magamhoz. Ez egy igazán boldog út következő állomása.