275. NAP
Nagyon különleges nap volt ez a mai. Először is tízmilliószoros nap, másodszor pedig, annyi újdonság, érdekesség történt velem, hogy nem is tudom, miként és melyiket osszam meg veletek. :)
Pozitív energiák és események, természet, fák, növények, Föld, emberek. Annyi minden történt, és én úgy belemerültem, hogy tényleg nem agyaltam egész nap! A friss levegő szinte teljesen kiszívta az energiámat. Most ülök itt, és úgy érzem, hogy inkább mozdulatlanul kellene feküdnöm, valami nagyon kényelmes pózban. Altatni sem kellene. De ha most nem írok, holnap már elvész az élmény. Talán már most is.
Sokféle történés, van, ami felrázott, van, ami ellazított. Mindenből kaptam, amire szükségem volt.
Belecsöppentem egy rendkívül érdekes beszélgetésbe is. Szokatlan helyen, ismeretlen emberi lénnyel, sokszor megdöbbentő információkat tudtunk meg. Jól összezavart, nem mondom. Ami azt illeti, a spirituális világban tényleg egyre többfelé lehet menni. Megannyi tanító, könyv és stb. adta lehetőségeink vannak, amik következtében, én személy szerint gyakran érzem azt, hogy egyszerűen felfoghatatlan, befogadhatatlan az a sok információ. A legfőbb kérdés az, hogy miként döntsem el mégis, hogy melyik a helyes út? Előfordult már, hogy az érzéseim valamerre tereltek, majd végül kiderült, hogy nem vakvágány. Bár abban biztos vagyok, hogy valamiért el kellett oda jutnom, meg kellett tanulnom valamit, tehát ha így nézem, minden okkal van, és az érzések is a jó irányba terelnek.
Arra is rájöttem már egy ideje, hogy nincs olyan, hogy rossz irány. Csak irány. Csak út. Az Életben annyi felé mehetünk, a lényeg, hogy közben jól érezzük magunkat. És már az is nagy előrelépés, ha észrevesszük, hogy éppen nem teljesen vagyunk felhőtlenek. Azon nyomban meg lehet állni, és keresni egy olyan utat, ami már kedvünkre való.
Mikor sok újdonságot tudok meg az Életről és a Világról, hirtelen úgy érzem, rengeteg tanulnivalóm van még. És mikor elkezdek utánajárni, rájövök, hogy erre a Világ összes ideje nem elég. Viszont itt jön a felismerés, hogy tulajdonképpen mit kellene nekem tudni? Mi az, amire rá kell szánnom az időmet? Mibe kellene belemélyednem? Mi az én feladatom, mi okoz örömet?
Na igen, ezt keresem éppen. Pont tegnap futott át az agyamon, hogy igazából nem tudom még, hogy mi az, ami igazán örömet okoz. Ami felpezsdít, kikapcsol, felemel, boldoggá tesz. Sok ilyen dolog van, de azok apróságok, és tényleg nagyon sokféle. Valami nagyobbat keresek. Bensőm tiltakozik ez ellen. Miért is kell valami nagydolog? Jó, hogy van sok kicsi, legalább változatos. És milyen igaz! :)
Igen, nálam a változatosság a kulcspont. Van, amiben szeretem a viszonylagos állandóságot, de úgy igazán jól esik sokféleség. Én magam is állandóan változok, fejlődök, és van, hogy már másnap az ellenkezőjét gondolom valaminek. Ez az útkeresés, vagy inkább nyitottság. Hiszek, amiben hiszek, de van úgy, hogy egy érv át tudja fordítani a hitemet. Hiszen a Világ állandóan változik.
Most meg arra szólít fel Bensőm, hogy fölösleges ragaszkodnom meggyőződéseimhez, hitemhez, csak úgy hagyjam sodródni a dolgokat, mert hát az Igazság úgy is meggyőzi önmagát. Ez így van, ami igaz, arról nem kell győzködni senkit, és szükségét sem fogom érezni, mert én egyszerűen tudom, hogy így van, és ha más ezt nem így látja, akkor vagy nincs azon a szinten, vagy nem is akar.
Amiért ki kell állnom azok az érzéseim. A vágyaim. Mégpedig úgy, hogy amit szeretnék, azt merjem. Felszabadító érzés mikor belecsöppenek valamibe, majd ebből vágyaim erednek, és még mielőtt tiltakoznék, vagy a kifogásokat keresném, már meg is valósítom őket. Úgy az igazi!