277. NAP
Úgy veszem észre, hogy nem mindig elég a türelem. Ezzel még nem értem a lista végére. Hogy van az, hogy vannak dolgok, amiknek a megvalósulásához sokkal több idő kell, még úgy is, hogy hiszek benne és akarom? Vagy mégse akarom eléggé?
Néha úgy érzem, hogy felülkerekedik rajtam egy-egy „probléma”. Folyton belecsöppenek elmémmel, holott tudom, hogy mit kellene tennem. Nagyon is tudom. A megoldás jönne, ha én hagynám. De nem hagyom. Mert a türelmem hamar elfogy, ezáltal a hitem is, és már kész, romba is döntöttem az erős negatív érzésekkel a pozitív megnyilvánulást. Legalábbis egyelőre. És ha ez még nem lenne elég, azon idegeskedek, hogy mit is tettem, és minek kellett ilyennel elrontanom azt, ami már sínen volt? Tiszta agyrém, nem? :)
* NAPI FELHŐ ÉLMÉNY *
Elengedem a dolgot, hagyom, hogy megtörténjen, hagyom, hogy az Univerzum elrendezze nekem. Átadom neki a részletek megtervezését. Én pedig hátradőlök, és nap, mint nap erősítem „ügyem” alakulását a felé küldött pozitív megerősítésekkel. :)
Jól mondta egy kedves ismerősöm, hogy igazából meg kell határoznom, hogy mit is akarok, és ahhoz kell ragaszkodnom. Vicces, de ezt én a képlet egyik legnehezebb részének tartom. Persze, nem kell töviről hegyire mindent megtervezni, de a főbb irányvonalak jó, ha megvannak, mert így konkretizálva erősebb a vonzás. És mikor végiggondolom, hogy mit is akarok, kuszaság honol a fejemben. Valahogy ki kellene bogozni. Megint magamhoz kell forduljak. A legmegbízhatóbb forrás.
Tudod, mit akarsz, csak minduntalan eltérítenek célodtól. Gondolati formában. Tarts ki, amellett amit már jól felépítettél magadban és minden rendben lesz. A Te utad, és nagyon jól van ez így. Mindössze az akadályozza a megvalósulást, hogy nem hiszel eléggé magadban. A terv tökéletes, a cél nagyon közel. Kell ennél több? Higgy!
Köszönöm.
Megerősítés, hit, önbizalom, szeretet. Ezt kaptam most. Újra hiszek, és nem foglalkozok másokkal, én tudom, hogy mi a jó nekem, és én így látom a Világot. A célom fenséges, az oda vezető út pedig fantasztikus lesz!