28. NAP
El kell érnem, hogy a nap során többször érezzem jól magam, mint rosszul. Tudatosan figyelek a gondolataimra, de mégis előfordul, hogy nem jut eszembe semmi jó, vagy ha eszembe is jut rögtön elhessegetem és jön helyette a rossz vagy úgymond semmilyen. Mégis mire gondoljak? Ha pl.. az utcán sétálok, borús idő van, hideg is stb.. nézzem a fákat, lássam meg az ég szépségét? Vagy örüljek annak, hogy egészséges vagyok és van fedél a fejem fölött? Valahogy nehezen megy ez a része. Itt jött el az ideje, hogy ezt átfordítsam jó gondolatokra, mert ez nem túl felemelő.
Szóval,
képes vagyok mindenben a jót látni, bármikor
észreveszem ha olyanra gondolok ami nincs összhangba Lényeg rezgésével, tehát ami nem okoz örömet
tudatosan gondolkodok, képes vagyok egész nap figyelni a gondolataimra, majd ha ezt már nagyon begyakoroltam automatikus lesz
mindig megtalálom a legjobb gondolatot amit fellelhetek az adott szituációban
Csupán ennyi a feladatom :)
A másik, amin még dolgoznom kell az a hozzállásom legnagyobb vágyamhoz. Vagyis az, hogy mennyire gondolom én azt „nagy” dolognak, mennyire érzem elérhetőnek, mennyire érzem sajátomnak.
Az, hogy az a Ház az enyém legyen reális szemmel nézve szinte a lehetetlennel egyenlő.
De mint tudjuk, nincs olyan, hogy reális. Mindenki olyannak látja a világot amilyennek akarja, amilyennek engedi magának, hogy lássa.
Ebből kiindulva, eddigi ismereteim alapján a következőket mondhatom:
az a Ház rezgések szintjén és fizikai valójában is létezik
mivel vágyok rá, kinyilvánítottam és akarom, már ott várakozik az ajtóm előtt, hogy az enyém lehessen
ez „csak” egy Ház, nem a világ leghíresebb, leggazdagabb háza
hozzá lehet jutni, ugyanis eladó
az Univerzum bizonyára rengeteg módot tud arra, hogy az enyém lehessen fizikai valójában is
a mikéntjével nekem nem kell és nem is szabad foglalkoznom
A Ház rezgéseinek a szintjére kell eljutnom. Oda ahol a tulajdonosai vagy a hasonló házak tulajdonosai vannak. Hiszen ők biztosak abban, meggyőződésük, hogy az a ház az övék. Vajon milyen érzés lehet ha a tulajdonomban van egy ilyen ház?
Első blikkre biztos boldogság, biztonság, megnyugvás, büszkeség, hatalom. Majd mikor ez az érzés elmúlik – ami elég hamar eljön – akkor már csak a meggyőződés, tudás, biztonság.
Mindig értékelnünk kell azt amink van. Értékeljük legalább azt, hogy ez vezetett arra, hogy jobbat akarjunk, hogy jobbra vággyunk, hogy jobbat teremtsünk. Létünk a lényege a teremtés. Maga a folyamat és nem a vágyaink elérése – az csak a csúcspont, ami nem tart sokáig.
Valószínűleg egy hajléktalan sokkal, de sokkal jobban értékelné azt a lakást ahol élek. Én is értékelem, de talán nem eléggé. Talán még csak az új Házam hiányát érzem benne. De ahhoz, hogy beengedjem az ajtómon el kell jutnom arra meggyőződésre, hogy rám vár, megérdemlem, akármikor megkaphatom amikor akarom.
Ha ide eljutottam megállíthatatlan leszek. Szabadnak érzem magam, lelkesültnek, boldognak, a lehetőségek végtelenek lesznek számomra.
Ezzel előre vetítettem magamnak a jövőbe ezeket az érzéseket: boldogság, szabadság, lelkesültség.
Szerintem ez jó kezdet :)