284. NAP
Az Élet tulajdonképpen egyszerű, csak mi bonyolítjuk túl. A csoda minden percben ott van előttünk. Nincs itt mit komplikálni, az Élet megy, és az a legjobb, ha csak sodródunk. Ezt persze nem úgy értem, hogy ne tegyünk semmit, de úgy gondolom, hogy minden mozzanatot az érzések, a belső sugallat kell, hogy irányítson. Viszlát, görcsösség, viszlát de, viszlát, muszáj, viszlát, kell. Nehéz elsőre mindenre jól reagálni, és egyből a belső hangra figyelni. De gyakorlással ez egyre jobb lesz. Nagyobb dolgoknál nálam ez már elég rutinosan megy. A napi apróságok még el tudnak sodorni, de ez a következő lépés már. Most ennek is örülök.
Örülök már mindennek. Keresem és látom is a pozitívot szinte bárhol. Gyakran előfordul mostanában, hogy próbálnak egyes dolgokat negatívan láttatni velem, - fogalmam sincs milyen célzattal – de általában az sül ki belőle, hogy nem hiszek el semmit, mert én egy Pozitív Burokban vagyok :) Az a meggyőződésem, hogy amíg nem igazolódik be az ellenkezője én a legjobbat feltételezem.
Nem olyan régen olvastam az ősbizalomról, ami azt jelenti, hogy bízunk, hiszünk kezdettől fogva, és ezzel az érzéssel teremjük a jövő bizalmát is. Ha a minket körülvevő emberek fogékonyak erre, akkor talán elő sem fog fordulni olyan, ami ezt megingathatná. Ha bízunk mindenben, nem érhet csalódás. Ez így furcsán hangozhat, de igaz. Ha már olyan mély a bizodalmunk, egyszerűen nincs ami kizzökentsen. És mivel tudjuk, hogy minden a mi érdekünket szolgálja, és az Univerzum velünk van, bízunk és hiszünk. Hiszem, hogy ami most nem tűnik kellemesnek, az is az én javamat szolgálja és békében végigmegyek az úton ezzel a tudattal. Jó ez a gondolat, mert megnyugvást ad minden pillanatban. Ugye hogy lehet ebben hinni? :)
Hagyom az elvárásokat, hagyom a számításokat, hagyom a hogyanokat, hagyom a miérteket. Egyszerűen tudom és hiszem, hogy egy felsőbb hatalom segít Életem során, és amilyen üzeneteket küldök felé, ő olyanokat fog megvalósítani a számomra.
Gondolataim könnyedsége átlendít bármily nehéz időszakon.
Szállok könnyedén, mint a szappanbuborék...
