285. NAP
Nagyon jó hasonlat jutott eszembe az Örvényre: Harry Potter Szükség Szobája. Aki nem olvasta / látta: egy olyan helyiség, aminek nincs látható bejárata, de tudjuk, hol lehet nagyjából. Itt kell megállni és arra gondolni, érezni, hogy szükségünk van rá, vágyunk arra, hogy bent legyünk. Erős hit és vágy szükséges, görcsösen és nem világos szándékkal az ajtó nem nyílik ki. Mindenkinek mássá alakul, mindig az igényekhez igazodik. Odabent biztonságérzet, megnyugvás és a vágyak beteljesedése vár. Szerintem ezt nem kell tovább ragozni, számomra ilyen az Örvény.
Bizonyos dolgoknak idő kell, több. A Házamat azonnal akartam, még tavaly nyáron. Holott tudtam, ez nem így működik, hiszen végigjártam már ezt az utat. A lelkesedésem a tetőfokára hágott, majd némileg csillapodott, télen pedig újra felcsapott.
Most ott tartok, hogy eszembe jutott, hogy volt ez korábban a nagyobb vonzásaimmal.
Drága, szeretett autóm megszerzése is hasonló. Ugyan nem volt ilyen konkrét a vonzásom – nem gondoltam rá ennyit és így -, de ha jobban belegondolok, elég egyértelműek az összefüggések.
Abban az időben a Titok c. film hatására, elhatároztam, hogy bevonzok magamnak egy autót. A jogsimat akkor szereztem mg, mindössze vágyakoztam egy szép új autóra, ami az enyém és nagyon fogom szeretni. Többször elképzeltem, hogy beindítom, megyek vele, mint a filmben. Ez hetekig így ment, majd – mint általában – ez is csillapodott, végül felhagytam az ilyen intenzitású vonzásgyakorlással. Akkortájt kaptam egy naptárat is – a kedvenc márkámmal – odáig voltam és vissza, odalapoztam a legkedvesebb típushoz és hónapokig az a kép volt kint. Lényegtelen volt, hogy milyen hónapot írunk. Tetszett, meg voltam elégedve a látvánnyal. Majd egyszer csak, villámcsapás szerűen jött az ötlet, hogy veszek magamnak egy járgányt. Hozzáteszem, hogy fősulira jártam, diákmunkában dolgoztam, és nem volt félretett pénzem. Mindenki nézett nagyokat, de én akkor elhatároztam magam. Néhány napos utánajárás után végül, a kedvencemnél kötöttem ki – ami a naptáron volt – holott akkor az már nem volt a gondolataimban, mert azt hittem, hogy nem engedhetem meg magamnak.
Mindössze egy hét leforgása alatt megfogalmaztam a vásárlási szándékom, kinéztem, megvettem és az enyém lett.
Meglepő helyekről kaptam segítséget hozzá, ami így visszagondolva természetesen nem véletlen. Az Univerzum elrendezte nekem. Akartam, kértem, hittem, kitartottam, megkaptam. Fantasztikus! Máig is boldogan élünk, jó egészségben, nagy egyetértésben, együtt :))
Csöndben azért hozzátenném – nehogy meghallja, finom lelke van -, hogy a kívánságfalamon azért ott díszeleg a legújabb verziója :) De ezt csak Nektek árultam el ;)
Mindebből a lényeg most az, hogy ennél a történetnél is az elején lelkesedtem, egy ideig kitartottam, és minden tőlem telhető vonzáseszközt bevetettem, majd szinte elfelejtettem a dolgot, csak a naptár díszelgett a polcon… És jött a BUMM.
A Házam képe ott díszeleg a polcon, lassan egy éve… Hamarosan megyek HázNézőbe :)) Szintén sokan fognak csodálkozni, van, aki nem fog örülni, de ez így van jól.
Ha akarom, hát megkapom. Akarom és megkapom. Már csak karnyújtásnyira… Vajon most észre fogom venni ha, elindul a folyamat? A lényeg úgyis az, hogy örömmel töltsön el Életem minden perce. Jó úton haladok.
Álmomban a kezemmel gyógyítottam… na, ez majd talán holnap!
Addig is, szeretet övezzen mindenkit! <3