289. NAP
Verőfényes napsütés, nyári meleg, jégeső, hatalmas zuhé, Duna nézegetés, biciklizés, fűben ücsörgés és további érzelmi hullámhegyek-völgyek; ezek jellemezték a mai napomat.
Jókedvűen indult a reggel, rásegített a jóidő. A sietés beköszöntött már ébredéstől, folyton úgy éreztem, hogy sürget az idő. Egyszerűen nem tudok lenyugodni! Ha felpattanok a bicajra, továbbra is úgy nekilódulok, mintha kergetnének. Csak a végcél lebeg a szemem előtt, bár ez talán azért is lehet, mert az oda vezető út gyakorta sivár, lehangoló, olyan városias. Én pedig mennék ki a városból, vagy keresném a vidékies szeleteit.
Nekem mindegy csak sok fű legyen, fák, virágok, tó, patak, folyó… A természet legyen jelen, és nagyobb mértékben, mint a Házak vagy az emberek. Csupán ennyi a vágyam. Most. :)
Gyakrabban fogom beteljesíteni eme kívánságomat, bár ha a természetben vagyok egyedül, sokszor előhoz belőlem olyan dolgokat, amiket nem szeretnék. Felszínre hozzák a rejtett érzelmeket. Érdekes. És erre most jöttem rá, nem is gondoltam, hogy ilyet fogok írni. A természet ereje nagyon nagy, és érzem, hogy segít nekem.
Mikor a lelkem összekapcsolódik az Univerzummal, a fák, madarak, Föld rezgéseivel, akkor olyan igazságokat tudhatok meg, amik segítenek szellemi fejlődésemben. Elcsendesül Földi Énem.
A felszabadulás jó, az érzelmek kiengedése jó. Az érzelmeink megismerése jó. Megmutatják, merre megyünk, mert az uralkodó érzelmeink irányítják gondolatainkat, és ezekkel teremtünk. Úgy érzem, hogy nagyon rossz irányba teremtek. Tudom inkább. Szeretnék átlendülni ezen, és ha hiszem is, hogy sikerül – már miért ne hinném – akkor sínen vagyok. Miért van az, hogy száz %-osan tudom, hogy negatívan teremtek, fel is fogom, de mégsem változtatok ezen? Mért dagonyázok ebben az érzésben? Felismertem, hurrá. De ez még nem elég. Mit is tegyek? Terelés?
Ha nem akarok a rózsaszín elefántra gondolni, akkor úgyis a rózsaszín elefántra fogok gondolni. De ha találok egy másik gondolatot, ami teljes mértékben különbözik az előzőtől, akkor sikerül elterelnem a figyelmem. Na de miért kell ilyen görcsösen keresnem azt a másik gondolatot? Hol van már?
Ne keresd, ne kutasd, észre sem veszed, és már máshol jársz. Hallgass a megérzéseidre, figyelj a megcsillanó pozitív gondolataidra. Mindig van jobb, mindenben van valami jó. A látásmódod most túlságosan beszűkült. Már az előző perc is a múltad, amire nem kellene gondolnod. Légy a jelenben: de jó, írod a Blogod, olvasnak sokan, szeretik sokan, szereted te is… Erőt merítesz te is, és mások is. A Szeretet áramlik, megállíthatatlanul. Csak szállj be a körbe ;)