29. NAP
29.nap, hűha...
Boldog érzés tölt el mikor belegondolok, hogy már majdnem 1 hónapja ebben élek. Már 1 hónapja fenntartom az érdeklődést a vágyam iránt, nem adtam fel, és nem is fogom. Egyre biztosabban tudom, hogy elérkezik hozzám. 1 hónap azért sok idő! És tényleg mondhatom, hogy azóta folyamosan és meghatározóan erre gondolok. A Házamra :) Jujj de jó ezt leírni és kimondani!! Hamarosan már a képeket töltöm fel a kilátásról az ablakomból ;) (ezt a mondatot egy jelentőségteljes bólogatás követte a részemről :) )
Na, akkor majd néznek a „hitetlenek” akik nem hittek bennem, akik butaságnak tartották ezt az egészet.
Ma sikerült elérnem, hogy miközben a gondolataimra figyelek és rájövök, hogy rosszra irányulnak akkor gyorsan átfordítom mégpedig annyira egyszerűen, hogy csak ráébredek és már ez boldogsággal tölt el. Ez az én jó gondolatom amire kicserélem a kevésbé jókat. Bár én inkább úgy mondanám, hogy mikor nem teljes boldogságos és lelkesült állapotban vagyok, akkor inkább amolyan semmilyen, unott érzés leng körül. Tehát igazán mélyre azért nem süllyedek, nem jutok el a csüggedés, félelem stb. szintjére. Már ez is hatalmas dolog.
Az életem jobbá vált, gyakrabban megtalálom a lelki békém. De mindehhez teljesen el kellett „szigetelődnöm”.
Jóformán senkivel sem beszélek. Úgy értem, hogy komolyabban, gyakrabban, hosszabban, belemélyülősen. Egyedül anyukámmal szoktam sokat beszélgetni, de persze vele is nagyjából erről a témáról, hiszen együtt „dolgozunk az ügyön”. Örülök, hogy most mindenki „békén hagyott”, erre volt szükségem. Nincs tv, nincsenek hírek a világból, csak a kislányom napi élményei, anyukám napi élményei és az én napi élményeim. Nagyjából. És ez így most bőven elég.
Ha eljutok arra a szintre, hogy könnyedén teremtek, szabadnak érzem magam és a rezgésszintemet nem megerőltető magasan tartani, akkor már kevésbé leszek ilyen zárkózott. Majd akkor nyitok a világ felé. Most köszönöm szépen nagyon jól vagyok :)