290. NAP
Reggel a Házamban ébredtem, kikeltem a puha ágyból, odamentem az ablakhoz, majd hátrafordulva, meglepetten, - de azért örömmel – konstatáltam, hogy valaki feküdt mellettem. Visszabújtam még egy kicsit. A meleg fogadtatás csupán egy érzés. Arc nem társul hozzá, legalábbis a képzeletemben. Csak érzem, hogy minden szép, jó és harmonikus.
Odamegyek az ablakhoz és elém tárul a Csodás reggeli Balaton. Tükörsima és csendes. Még nagyon korán van. Szépen, kényelmesen lebattyogok a konyhába, felteszem a kávét, ablakot nyitok a friss levegőre, beleszippantok és kimegyek a teraszra.
A madarak már vígan cseverésznek, különféle szólam és dal. Minden zajtól távol, álmosan hallgatom ezt a reggeli szimfóniát. Ez a mai napnak szól. Mert az állatok minden napot szeretnek, és a madarak minden reggel így köszöntenek.
Lefőtt a kávé. Fentről pedig ezt hallom, édesen:
- Anya, Anyuci, felkeltem!
Rohanok ölelgetni, puszilgatni. Mennyi feltétel nélküli szeretet! <3
Mire lesétálunk a konyhába, a Kedves már a megízesített kávéval vár. Mosolyog, a szeme mindent elárul. A kislány finom reggelihez ül, mi is mellé, innen látjuk a kertet is. Igazán békés a légkör.
Ezen a reggelen mi úgy töltődünk, hogy kimegyünk a kertbe, és minden fát megölelünk, minden bokrot megsimogatunk, és minden virágot megszagolunk. A kör végén kifekszünk a fűbe és a felhőket vagy éppen a kristálytiszta eget kémleljük.
Nyár van, a Nap már most is melegen süt. Azt hiszem mi is megreggelizünk, majd lemegyünk megmártózni a Magyar Tengerben. A kislány egy igazi vízöntő, alig lehet kikönyörögni a vízből. De az ebédajánlat még neki is kecsegtetően hangzik, így végül visszapattanunk a bicajokra, majd otthon fáradtan lerogyunk a székekre.
A lakoma után jöhet a szieszta, a kislány a hűs és csöndes szobájában, mi a kerti nyugágyban adunk teret az ÁlomManóknak.
Csodaszép álmot láttam. Minden a helyén, a béke és szeretet honol nálunk, a Kedvest utamra terelte az Univerzum, a Bőség minden téren árad, egyek vagyunk a természettel, a jelen boldogságát élvezzük, és minden percben érezzük a Szeretet áramlását.
Jövőbeli Énem szeretettel tekint vissza rám, erőt ad, és hitet, türelemre buzdit. Nos, ezt minden nap megkapom. Lassan ebben is szintet fogok lépni, mert érzem, hogy beteljesüléseim egyetlen korlátja türelmetlenségem.