291. NAP
Ismeretlen Ismerős, hogy lettél hirtelen Ismeretlen?
Vajon mi a rosszabb, a múlton rágódni, vagy a biztosan be nem következő jövőn? Valószínűleg egyiken sem kellene rágódni. Nem is teszem.
Ha az Élet elém sodor egy elsőre igen meglepő, talán fel is kavaró helyzetet, az első reakcióm az elutasítás. Majd keresem az okokat. Okok mindig vannak, de rá kell, hogy jöjjek, ehhez is türelem kell. Sok. Általában nem derül ki azonnal, hogy az Univerzum miért is hozta elénk az adott helyzetet. Mindenből tanulunk. Kezdem megérteni, kezd körvonalazódni.
Lassan előbújik az igazság.
Ha azt mondják legyek óvatos, akkor sem lettem volna az.
Ez így szép. Fantasztikus élmény megélni a sokféleséget,
… és kijönni a mélységből, amit ezek kontrasztja okozott.
<3 Árad a Szeretet mindig és mindenhol <3
Innen szép a kezdet. Új kezdet. Lépek tovább. Gyorsan, szépen, kellemesen, sikeresen. Merje valaki azt mondani, hogy nem vagyok erős J És persze bátor. De mindezek csak szavak. Idő kell, ezt mondja mindenki. Az elején soknak tűnik, majd rájövök, hogy az idő felgyorsult nálam. Gyorsabban gyógyít, mint valaha. Árad a Szeretet. Ez egyszerűen csak jön, és elönt a melegség.
Furcsa dolog az idő – már megint témánál vagyok :) Egyszer úgy érzem, hogy eltelt, majd megáll, belassít, elindul, megint fékez, de olyan is van, hogy betekintést enged a jövőmbe. A jövőm szép, sőt, csodás. Most épp eme csodát teremtem ;)
Drága Szeretett Lelkeim, mindig vannak nehezebb pillanatok, de tényleg örömmel, és tiszta szívvel állíthatom, hogy mindennek jó oka van Életünkben, minden előrevisz, ha hagyjuk. És én hagyom. Minél hamarabb meglátjuk a pozitív oldalt, annál könnyebb észrevenni a helyes utat. Mert itt, ezen a ponton, nem nehéz eltévedni! Résen vagyok, figyelek, kikukkantok inkább a napos ablakon… és hallgatom a madarakat, mintsem az egereket itassam :) :) :) Felszabadulás! Üdvözöllek. Szeretlek. Saját magamat kötöttem. Hát fel is oldottam. Néha kell egy alapos felrázás. Ahogy korábban is írtam: engem sokszor fel kell rázni, képes vagyok elaludni… :)
Sok felemelő gondolatom támadt. Szeretek élni. Szeretek itt lenni. Érzem a lehetőségeket. Sok a változás, de a változás jó. Így gondolom. Aztán az is lehet, hogy pont nem is abba az irányba megy, amerre számítok, akkor jönnek az izgalmak ;) Csak így tovább, átmentél a főpróbán, jöhet az Igazi… <3