292. NAP
Óriáskerék, oroszlános híd, kerékpár, apadó Duna, Margitsziget, Városliget, megmosolyogtatott emberek, szikrázó napsütés, firkás homokzsákok. Na, most ezek jutottak eszembe a mai napomról.
Ezen kívül, sok –sok- sok- sok, nagyon sok gondolat kering a fejemben. Keringetem őket önkéntelenül és direkt is. Van, ami kavarog, de igazából nem szeretnék vele foglalkozni, megoldja az idő, vagy bármi. Viszont vannak amolyan fél-ráeszmélések is. Még emésztenem kell, még fel kell ismerjem, hogy mik is ezek.
Összeszedem és megrázom magam. Idén nagyon besűrűsödött minden, és szerintem még nem is volt rá idő, hogy „lecsengjenek”, és feldolgozzam. Miután megráztam magam, jöhet az elengedés és az ellenállás megszüntetése. Ezt egy nemrég olvasott gyakorlattal teszem:
Képzeljük el gondolatban, és érezzük át, hogy egy folyón lebegünk!
A teljes fizikai nem-ellenállás remek példája, amikor ráfekszünk nyugodtan a vízre, rábízva magunkat, kapálózástól, félelemtől mentesen. Békés, nyugodt, erőlködésmentes, valódi könnyed állapot. Erőlködve nem is lehet a vízen lebegni, csak úgy lehet, ha teljesen ellazulunk, betesszük a fejünket a vízbe (háton fekve, hogy kapjunk levegőt vagy hason fekve pipával). Képzeljük el, hogy ilyen békés, ellazult állapotban éljük a mindennapjainkat, hagyjuk, hogy a víz vigyen, mi pedig élvezzük az ellenállásmentes utazást.
Ezt az érzést kívánom mindenkinek, minden nap. Megint rá kell, jöjjek, hogy a házimunka kellemesen kikapcsol. Nagyszerű :) És ha én végre kikapcsolok, viszlát ellenállás, helló beteljesült vágyak ;)
Apropó, beteljesült vágyak. Azt hittem, hogy félresikerült egyik teremtésem. Azt hittem, hogy az Univerzum valamit elnézett, kihagyta a listám egy részét. De nem. A Vonzás törvénye mindig pontos, azt kapom, amit kérek. És én azt kaptam meg. Csupán volt a vágyamnak egy része, amiről nem vettem tudomást. Amit sem magamban, sem papíron nem fogalmaztam meg. Nos, be kell valljam, remekül megy a teremtés, mert amint feloldom a görcsöket, és csak úgy vagyok, szinte napokon belül megkapok dolgokat. Viszont mostantól kitérek minden részletre, még arra is, amiről most úgy gondolom, hogy nem lényeges. Mindig van mit tanulnom.
Fejlődésem fontos része ez az időszak. Az okok keresésével lassan felhagyok, mert tudom, hogy amikor szükségem van a válaszokra, meg is kapom őket. Leckék tömkelege zúdult most elém, talán több mint a sulis időszakok együttvéve… J Nem panaszkodom. Érdekes, és izgalmas lelki út előtt állok. Minden nap új ablakok nyílnak ki előttem, és néha-néha már ajtók is. Az ablakokból nézem, hogy melyik ajtón kellene kimennem. Ahelyett, hogy egyszerűen csak mennék. Ami kinyílt, hát az is nyilván okkal tette. Menni kell, megyek. Sodor a szél, visz az Örvény, nem mindig tudom, hogy hova, de mint már tudom, nem a cél a lényeg, hanem az oda vezető út :)
A türelem-lecke kísér utamon, de én gyorsvonatra szálltam. Pörgök, suhanok, vágtatok. Vajon ez az én igazi lényem, ez vagyok én, vagy tényleg lassítanom kellene? Ha megkérdezem magamtól, ezt a választ kapom: ez a temperamentumom, és nem az energiával kel spórolnom, hanem növelnem kell a tudatos figyelmet.
A suhanás jó, ha közben átadom magam az érzésnek, egy vagyok a Mindenséggel, és örömmel tölt el, amit teszek.