296. NAP
Mikor már kezdek kilátástalannak látni valamit, de a belső énem megcsillogtatja előttem fényes jövőm, na, az az igazi feldobódás! :) Tudom, és érzem minden percben, hogy van remény, csak az egó elég sűrűn ránt vissza a letörtség állapotába. Vagyis rántott. Mert mától úgy döntöttem, hogy nem hagyom magam. Keresem a jó gondolatokat, vagy csak gondolatok nélkül vagyok. És megyek arra, amerre a kedvem tartja. Ha lehet ilyet mondani, még bátrabb lettem.
Nagyon bejött ez a *lépj ki a komfortzónádból *dolog. Egyszerűen csak megteszem, amit eddig nem. Kis lépésekben, de nagy sikerélményt adva ezzel magamnak.
Most, hogy végre itt a nyár, minden sokkal szebb. Imádom, hogy nem kell fázni, imádom, hogy újra elővehetem a spricnit az utcán, imádom, hogy este nyolcig sétálgatunk, imádom, hogy biciklizhetek, imádom az esti tündöklő Dunát, imádom a szabadságot és még annyi mindent <3
Köszönöm szépen, az Örvény szele megcsapott, és elég gyakran behúz magába. Ilyenkor csak vagyok, gondok, aggodalmak nélkül, és minden akadály nélkül áramolnak hozzám vágyaim. Nagyon nagy boldogsággal tölt el ez a tudat. :)
A jó dolgokban az a Szép, hogy miközben benne vagy, csak úgy lebegsz, tovább fokozod az érzést, az ellenállás hiányával, és mikor már kicsit kizökkentél, de visszagondolsz rá, megint előjön a szokásos lebegés, boldogság… és újra ezt vonzod. Fokozod. És ezt lehet fokozni. Sokáig. Boldogságból sosem elég <3
Csodás napot kívánok mindenkinek!