297. NAP
Idézeteket gyártok magamnak, nektek… megnyugtatnak, örömmel töltenek el. És nem kényszer ez, vagy valami komoly elhatározás, csak egyszerűen jönnek a szavak sorban. És kész is.
Nagyon jó érzés, mikor véletlen belenézek egy-egy írásomba, és észreveszem a különbséget az akkori és mostani lelkiállapotom között. Örömmel tölt el, mikor egy igen lelkesedett bejegyzésemet olvasom, és őszintén, engem megnyugtat, a saját szavaim adnak békét, újra meg újra.
Az egy dolog, hogy a kedvem folyton változik, hiszen, még keresem az utam, és az életemben a változások sem ritkák. Ez nem baj. De hogy lehet, hogy mikor írok ide, és teljesen felemelkedem közben, nem sokkal a befejezés után már teljesen máshol járok, lelkileg? Az állapot nem tartós, legalábbis egyelőre. És ami azt illeti, rájöttem: lusta vagyok. Lelkes, és energikus, és bátor meg minden egyéb, de hihetetlenül lusta :) :) Végre ma erre is rájöttem.
Mert van az úgy, hogy a kezembe nyomnak valamit, hogy itt van, ezt nézd meg, ezt hallgasd, itt a kulcs. És sokszor úgy van, hogy én bólintok rá, majd megy a feledésbe. Így volt ez nagyon sok számomra hasznos könyvvel is. Csak évek múlva jutottak el hozzám agyilag is, és végre elolvastam, megértettem, tanultam, fejlődtem belőlük. Persze, vannak dolgok, amikhez idő kell. És szentül hiszem, hogy minden a megfelelő időben kerül elém. Minden szükséges információt megkapok, amikor éppen szükségem van rá. De azért mégis érzem a késztetést arra, hogy nagyobbra nyissam fülem, szám, és ne csak lássam, halljam is, amivel szembesülök. Minden itt van körülöttem.
Két érdekes és hasznos könyv között – vagy éppen mondatok között – meghallom benső énem utasítását, tanácsát is, most azt mondja: csak lazán. Rendben.
Ezektől a soroktól olyan szinten „lenyugodtam”, hogy elégülten mosolygok, és mikor épp nem írok, muszáj finoman keresztbe tennem a kezeim a mellkasomon. Na és persze emellett itt van a nyugodt légzés, ami már olyan, mint mikor meditatív állapotba kerülök. Nem tudom mi ez, de nagyon jó.
Egó, most szólnék neked, hogy hallom, amiket folyton az elmémbe lökdösöl, és érzem a mélyen lappangó aggódást és feszültséget, de tudom, hogy mindez nem én vagyok. Tudom, hogy ezek hamis aggodalmak, és tudom, hogy a Béke bennem van. Belőlem indul, és kiteljesedik, ha hagyom. Az utamon vagyok, és egyre nehezebb letérni.
A gondolatok, amiket mostantól megengedek magamnak: Béke, Szeretet, Nyugalom, Harmónia, Bátorság, Büszkeség, Önbizalom, Ősbizalom, Megkönnyebbülés.