302. NAP
Megélni a vágyainkat, azáltal, hogy bátrabbak vagyunk, és néha félretesszük a berögzültségeinket, előítéleteinket, hát, az fantasztikus érzés! Szabadság, szeretem.
Vágyak és Valóság, mért olyan éles a határ? Szeretnék sok mindent, álmodok nagy dolgokról, amik csak innen szemlélve tűnnek hatalmasnak. Az Univerzum számára nem is feladat megadni nekem. Csak én érzem így. De jó úton haladok feléjük. A tudatosságom már kiterjedt az életem egy részére, sajnos még nem mindre. De amit szemlélek, akarok, és hiszek, azt mind-mind megkapom.
A megérzés is egy érdekes dolog, és a bevillanásaim. Legtöbbször tényleg bejön, de azért vannak kivételek. Van, hogy az elmém játszik velem. Figyelnem kell. Ezt is kicsit túlkombináltam már, mert képes vagyok előidézni bevillanásokat. Rájöttem, szerencsémre. Ezek nem egyelőek az igazsággal, ez nem fentről jött információ. Úgyhogy ezzel is csak óvatosan…
Ma csapongok kissé a témák között, de megtehetem, miért ne?
Nemrég a tanácsomat kérte egy kedves idegen, a kérdés nagyjából így hangzott:
Mondd meg, hogy lehet elkezdeni örülni és akkor is örülni mikor tiszta ideg vagyok?
*** Nagyon jó kérdés, azt kell, hogy mondjam, és pont kapóra jön, mert feleleveníthetem magamban is.
Amikor ideges vagyok, elkezdem felkutatni a gondolataimat, hogy vajon mi is okozza ezt. A dolgok mélyére ások. Legtöbbször arra jövök rá, hogy totális butaságok, mondvacsinált dolgok miatt vagyok feszült. De olyan is van, hogy okkal - legalábbis azt hiszem - de akkor is fölöslegesen. Csak a jelenünk van. A jelenben teremtjük a jövőt, és ha most feszültek vagyunk, ezt vetítjük a jövőre. És mégis mi miatt? Vagy a miatt, ami már megtörtént,- és mivel múlt, tenni nem tudunk vele semmit, tehát csak az energiánkat pocsékoljuk, és elvonjuk magunk elől a jókedvet - vagy a jövő miatt, ami még homályos, formálható, reménnyel teli, mert minden percben megváltozhat minden. Bármi lehet. A jövőt nem tudjuk, csak reméljük és teremtjük. Ezért az aggódással csak rosszat teremtünk magunknak. A jövő majd eljön, és mikor jelen lesz, és úgy érezzük, hogy aggódni való dolog történik, hát ráér akkor elgondolkodni azon, hogy mégis, hogy oldjuk meg és mi legyen a jobb gondolat. Mert mindig van jobb gondolat. Ilyenkor különben nálam a másik bevált praktika, hogy kibeszélem magamból. Minden részletet, eshetőséget, és akkor jön a megkönnyebbülés, mert rájövök, hogy tényleg felesleges az aggodalom. ***
A fenti probléma megoldására ezeket kívánom mindenkinek: éleslátás, átfogó nézőpont, türelem, higgadtság, szeretet, béke, harmónia és hit.
Áldás! <3