305. NAP
Érdekes, mikor az Univerzum felsorakoztatja elénk a Jeleket.A saját, hiteles jelrendszerét.
És az is érdekes, mikor mi valamilyen oknál fogva egyszerűen nem akarjuk, vagy nem tudjuk észrevenni őket...
De olyan is van, hogy mélyen belül tudjuk, mit kell tennünk, de kevés az akarat, a bátorság.
Pedig az igazság, az igazság marad akkor is, ha többször látjuk meg...
És minél később akarjuk meglátni, annál később lépünk rá vágyaink útjára.
Egy út véget ér, de mindig jön egy másik, és ha észrevesszük, amit észre kell vennünk, akkor a számunkra legmegfelelőbbre léphetünk rá.
Innen egyenes az út a Boldogsághoz.
A türelem bátorság. Ha elég bátor vagy ahhoz, hogy végigcsináld, amit elkezdtél úgy, ahogy a mostani helyzet adja, és úgy, hogy nem látod hova visz utad, csak bízol az Univerzumban és a legjobbakban, akkor bizony elég türelmed van ahhoz, hogy bármit véghezvigyél.
Rálépek a türelem útjára, mert meghálálja magát.
*Amikor Türelmes vagyok*
Kevesebb a stressz.
Bármit megkaphatok.
Gyorsabb a teremtő folyamat, mert nem gátolom azzal, hogy folyton meg akarom kapni.
Minden a maga idejében, és a maga teljességében fog bekövetkezni.
Az idő, mint olyan, nem akadály számomra többé, nem hátráltat, hanem előre visz.
És végül, ha türelmes vagyok, Életem egyik nagy leckéjét sikerül teljesítenem. :)
Eddigi életem során folyton kísér(t) a Türelem. Korábban észre se vettem, vagy csak mondták, de én betudtam ezt is egy „tulajdonságnak”. Én türelmetlen vagyok, és kész. Mindent azonnal meg akartam kapni, és ez nagyon sokszor így is volt. De ahogy teltek az évek rá kellett jöjjek, hogy vannak dolgok, amiknek egyszerűen úgy nincs értéke, hogyha azonnal megkapom. A tanítás is elvész, a megbecsülés is, a küzdelem, az akarat és a többi. Egyszerűen nem így működik a világ. Arról nem is beszélve, hogy szeretek vágyni a dolgokra – és természetesen megkapni is őket -, de akármennyire is vágyok rá, ha mindig mindent megkapnék, amint megszületik bennem a vágy, az nem tetszene. Unalmas lenne és kiszámítható. Persze, erre mondhatnátok, hogy mindig van mit kitalálni, mindig vannak újabb vágyak, de én akkor is úgy gondolom, hogy ez nem így működik. A Türelemre igenis nagy szükségünk van.
Másrészt pedig, mivel folyton – másodpercenként – születnek meg bennünk a vágyak, legtöbbször nem is gondoljuk át, és könnyen lehet, hogy a következő percben már nem is azt akarnánk. Ezért is örülök én sokszor, hogy a teremtő folyamat, azért némi átfutási idővel zajlik le, mert különben még gondolkodni se mernék :) :) Belegondoltatok már ebbe? Az elején nagyon izgalmas lenne, igen, de utána…
Az igazán fontos és jó dolgok megteremtéséhez idő kell. Megszületik a vágy, kiküldöm a kérésemet, hiszek benne, hogy megkapom, majd türelmemet bizonyítva, egyszerűen elengedem az aggodalmam a megvalósulást illetően.
*Boldog és Magabiztos Teremtő vagyok*
Fő erényem a Kitartás, a Hit, a Remény, a Békesség, és végül a Hála, mindazért a sok jóért, amit eddig kaptam. <3