306. NAP
Morcos ébredés, egy kissé nyűgös éjszaka után… Első utam a külvilágba nem volt éppen kedves. Én sem voltam az, és erre reagálva mások sem. Nem tetszik az élet ezen oldala! Inkább maradok a napsugaras részen :) Magamra erőltetek némi mosolyt, jókedvet, aztán hamarosan úgyis magától jön.
És íme, egy kis csevegés, pozitív hozzáállás, és a döntés, hogy én kilépek ebből a kellemetlen állapotból, megtette a hatását. Amint rájöttem, hogy benne vagyok, majd döntöttem, hogy kijövök belőle, már elindultam egy jobb állapot felé.
Elengedés… újra szembetaláltam magam vele. És megint ugyanaz a helyzet. Mármint a végkifejlet. Egyszerűen tudom, hogy el kell engednem, mindent. Ha elengedem a „kapaszkodást”, akkor az Univerzum átveszi a helyemet, mindent a helyére passzint, én eközben mindössze annyit teszek, hogy hagyom neki. :)
De nem elég ezt elhatározni, sokszor van, hogy rájövök, ezt kell tennem, de ez már megint kapaszkodás. Ilyenkor az elengedésbe kapaszkodok. Mert csak akarom - és nagyon akarom -, hogy sodródjak. Ha belegondolok, hogy is lehet akarni a sodródást, és közben sodródni is? Sehogy. Ha akarom, akkor úszok. És az úszás, távol van a sodródástól…
Miután ezeket végigfuttattam magamban, általában teljesen elfelejtem az egészet, és mikor újra feleszmélek, minden a helyén van. Lebegek a víz tetején, alattam a nagy mélység, és amibe kell, „beleakadok”. Nézem az égen a szebbnél szebb felhőket, és a kikandikáló napocskát. Ha elúszik mellettem egy csónak, és úgy gondolja, hogy engem felvesz, hát, állok elébe. Akkor legyen. De nem integetek neki, hogy héj, itt vagyok!
Néha lesznek sekélyebb részek, talán már a lábam is leér. Igyekszem nem letenni, mert akkor oda a sodrás. De olyan is lesz, hogy a part felé sodor a víz, megkapaszkodok egy ágban, vagy egy kedves, segítő kézben… Ami kihúz, megtöröl, megmelegít, és én hálás vagyok. Kifekszem a rétre, és innen nézem az eget, tovább. Az érzés továbbra is bennem él, hogy milyen a vízen, így könnyen felelevenítem.
Határtalan vagyok, Szabad, Könnyed, Békés és Boldog.
Ez igencsak jó gyakorlatnak bizonyult, ténylegesen úgy érzem magam, mint a vízen… A természet lágy öle, otthon, édes otthon <3