31. NAP
Olyan jó ide írni, mindig örömmel kezdek neki :)
Először is egy újabb sikeremet osztanám meg.
Két napja elhatároztam, hogy na jó, veszek a kislányomnak egy overált, és na jó, legyen használt, mert úgy is lezúzza. Kicsit ódzkodtam a használttól, de persze mindig lecsekkolom előtte, hogy kitől is veszem és nagyon szép állapotúnak kell lennie. Szóval, elhatároztam, hogy veszek neki. Tegnap este találtam is egyet nagyon olcsón egy hirdetésben, bár elég messze lakott az eladó, de „szerencsére” tudtunk közelebbi helyet egyeztetni. Ma reggel már át is vettem, gyönyörű, pont olyan amilyet elképzeltem, a színe is mérete is anyaga is, és nagyon nagyon jó áron volt!! :) Talán véletlen lenne?!
Napról-napra könnyebben megy a ráhangolódás a jó gondolatokra, jókedvre. Most már tényleg kijelenthetem, hogy a nap nagyobb részében jó kedvem van, úgy tekintek az engem körülvevő dolgokra, hogy örömet okozzon. A pozitív oldalát látom szinte mindennek. Nem hagyom, hogy bármi kizökkentsen. Sokat nevetek, mosolygok. Örülök, hogy végre közeledik a tél, hogy végre hamar és sötétedik és végre már a sötétben is sétálhatok kicsit. Kedvenc napszakom az este, mindig is jobban szerettem a sötétet. Akkor sokkal hangulatosabb minden. Más megvilágítást nyernek a dolgok az utcai lámpák fényében.
A mesés könyv, amit olvasok nagyon-nagyon jó!!! A Kérd és megadatik 1-2 után kifejezetten hatásos. Már az „alapokat” tudom, ez a könyvecske pedig olvasmányos és érdekes formában mutatja be ugyanazt a mondanivalót. Megerősítés, segítség, válasz a kérdéseimre. Mindenképpen hasznos olvasmány. De tényleg csak a fent említett könyvek olvasása után ajánlom.
Kezdek ráébredni arra, hogy tényleg csak a saját magam boldogságáért vagyok felelős. Sőt, csak tőlem függ, hogy hogy érzem magam, nem függhet másoktól a kedvem. Csak így lehet szabad. Bár azt a részét még nem igazán értem, hogy mi van akkor a 1,5 éves kislányommal, mi van akkor ha neki van rossz kedve, hiszen az ő kedve még nagyjából tőlem függ. Tudom azt is, hogy ő még az Örvényben van, és még tényleg csak a jót keresi, és leginkább azt látja meg. Ezért is tud olyan szomorú lenni mikor olyat lát ami nem örömteli. :) De némileg ezért még tőle – csakis tőle – függök érzelmileg.
Kezdem értékelni, nagyrabecsülni a körülöttem lévő dolgokat. Például mikor sétálok az utcán megnézem a fákat, és hálás vagyok nekik, hogy szép nagy lombkoronájuk és törzsük ezt a csodálatos látványt adja nekem. Hálás vagyok az aszfaltozóknak mikor sáros minden és én a járdán mehetek, hálás vagyok a liftnek, hogy felvisz engem a lakásomig, hálás vagyok az ablaknak, hogy megvéd a széltől, hidegtől, hálás vagyok a szőnyegnek, hogy puha, otthonos érzést ad. Egyszóval mindenért hálás vagyok.
Ha a dolgok jó oldalát nézem elkerül a rossz oldaluk. Vagy nem érzékelem a rossz oldalukat, mert nem azt szemlélem. A nagyrabecsülés kihozza mindenből a legjobbat.