311. NAP
Fantasztikus érzés a gondolattalanságban lenni. És hogy értem el? Csak meghallgattam ezt a rendkívül bonyolult szövegű mantrázást:
Minden rendben, Rendben minden - https://www.youtube.com/watch?v=3WWRJw53Wc4
Egyszerűen minden jó, és én elfogadom azt, ami van. Tisztában vagyok a képességeimmel (a nagy részével), és tudom mit érhetek el, mit fogok elérni. Mi több, már az enyém, már mindenem megvan. És boldog vagyok, hogy én irányítok - nem görcsösen – és ha úgy érzem, kezembe kell vennem a sorsomat, hát nem félek cselekedni. Mert ugyan tudom, hogy a nem cselekvés több, mint a cselekvés, de miután eljutottam arra a szintre, hogy már gondolati síkon kész a megvalósítás, elhatározás, ott jön az, hogy a megérzéseimre hagyatkozva elindulok, az úton a beteljesül felé. Ami, lássuk be, tettekhez vezet. ;)
Nem bánok semmit, olyan jó érzés! Ha bárkinek mesélek az életemről, érzéseimről, nyíltan, tisztán kimondom, és érzem is, hogy minden milyen jó okkal vezetett ide, ehhez a mostani énemhez.
Nagyon érdekes, és kicsit megijesztett egy gondolatom, ami nemrég jött: abbahagyjam a blogolást? Vajon már nincs értelme?
Hihetetlen, de onnan jött a gondolat, hogy mostanában nincs annyi időm írni. És ha ebbe belegondolok, akkor nem is tudnám megmondani, hogy miért. És tudom, arra van időd, amire szeretnéd… csak most átestem a ló túloldalára. Tudjátok, mi van? Annyi gondolatom lett, mert az írásaim hatására, most jobban, boldogabban élem életemet, ami több izgalommal, és élménnyel jár. Szinte már nem tudok mit kezdeni ezzel a sok mindennel. Nehezebb a szelektálás. Írjam kuszán, ami jön? Erről is arról is? Akkor az már tényleg csak számomra lenne érdekes, mert valószínűleg csak szavakkal, kifejezésekkel dobálóznék - nagyjából mindig – csapongva a témák közt. Azt vajon ki értené? :) Sebaj, azért akad még valami… ami rendezett.
Ja, azt el is felejtettem, hogy amint arra gondoltam, hogy abbahagyom az írást, mert így nincs értelme, kb. kaptam egy „pofont” magamtól, hogy te jól vagy? Pont most? Mikor valami történik? Mikor nagy változások vannak/ jönnek? Mikro majd tényleg nyomon lehet követni, hogy mi a sok beszéd vége? :) Köszönöm, az információt… köszönöm a bíztatást… köszönöm a hitet.
Egyre több az Erőm és Hitem. Jó úton járok, ki tart Velem? :)
U.i. : Tudjátok mi az igazán fantasztikus érzés? Mikor elolvasom a „művem” és a végszó után egy kellemes, megnyugtató mosoly jár át ;) :)