312. NAP
Talán nem is sejted mi fog Veled holnap történni, talán azt sem, hogy a következő órában, percben… De érezni, akarni, hinni, vágyni LEHET.
Elképesztő mennyi izgalommal és boldogsággal kecsegtet a jövő, a fényes jövőm. Szeretem ezt a gondolatot. Szeretem, hogy merek álmodni.
A jövőm egy igen kellemes pillanatában, akár már holnap, de a jövőmben, betoppan. Belép ő. Talán abban a percben nem is tudom hirtelen, ki is ő. De az érzéseim visznek az utamon, és ami jó, azt hagyom, hogy jó legyen. Ami jó, azt engedem beáramolni az életembe. És nem kapaszkodok, és nem sürgetek, egyszerűen csak együtt suhanunk tovább… Néha összekapaszkodva, néha csak úgy, egymás mellett. Szabadság, boldogság, kiteljesedés. :)
Igen, egyre többször érzem már a szelét. Megérint a jövőm… Amikor minden ok nélkül bevillan egy kép, egy érintés, egy érzés, és én melegséget, bizonyosságot érzek. Nem a hiányát, vagy a vágyakozást, csak azt, hogy dejó is ez. J És azt, hogy ez, a jelenlegi helyzetem mennyire hasznos is, mennyit tanulhatok. Előkészítése mindannak a fantasztikus jónak, ami rám vár. Már most is boldog vagyok, és nem csak a jövőben várom az érzést. Huh. Leírhatatlan érzés futott át rajtam, de csak annyit tudok mondani róla, hogy szeretnék minden percben ebben az érzésben mártózni.
Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.