315. NAP
Sokan nem is tudjuk, milyen jó dolgunk van. Erre gyakran csak akkor jövünk rá, ha látunk egy ellenpéldát, egy „rosszabbat”. Pedig nem feltétlen kellene hozzá meglátnunk az Élet negatív oldalát. Az sosem jó, még ha ilyen hatása is van. A Hála belőlünk fakad, könnyű felébreszteni, csak akarni kell. És gyakorolni, kitartani. Egy idő után már rutinná válik.
Régi elfeledett gyakorlatomat fogom újrakezdeni. Minden este lefekvés előtt sorra veszem a Hála-listám. Azért este, mert a reggeli nyugodtság egyelőre bizonytalan, könnyű elterelődni, bár talán jobb lenne ezzel kezdeni a napom. Most azért maradok annál, hogy este örülök annak, amim van, álmaimat is a Hála és a Bőség érzése hatja át. Reggel, mikor feleszmélek, külön örülök annak, hogy este Hálás lehetettem, és álmomban is… :) A lényeg, a minél gyakoribb hála.
Ma Hálás vagyok
- a nyugalmamnak
- a csodás, meleg nyári időnek
- a gyönyörű felhő-kreációknak az Égen
- a mai lehetőségeimnek
- az egészségemért
- a finom ebédért
- a kitartásomért
- az egyre nagyobb türelmemért
Hoppá, a zene hiányzik a fülemből! Egyébként nagyon örültem ma, mert a kislányom rögtön ébredés után közölte, hogy hallgassuk a nénit, akit tegnap. Vajon kire gondolt? Hát, Bagdi Bella. Jól van, jöhetnek a megerősítések, mantrázások. Így jó kezdeni a napot. :)
Mai mantra: https://www.youtube.com/watch?v=qx6LJ1A1ey8
Legyen, ami lenni akar. Legyen, legyen, legyen jelen.
Ott vagyok, ahol lennem kell. Ott vagyok, ahol tennem kell
Ott vagyok, ahol élnem kell. Ott vagyok, ahol kiteljesedhetem
A szöveget ténylegesen is „meghallva” megint előtört belőlem az érzés, hogy igen, én most itt vagyok, de lépnem kell. Érzem, hogy változás következik. Hasonló, mint tavaly ilyenkor. Egyelőre bizonytalan, nem látom az utat, amire rá akarok lépni, de hamarosan kikristályosodik.
Meglelem az utamat, megkapom a választ és a lehetőséget arra, hogy hogyan és merre tovább. Megyünk tovább, mert sodor az Élet. Nem keresem, csak várom, aminek jönnie kell. Lehet, hogy többlépéses a cél, de itt van. És lehet, hogy a következő lépés hirtelen jön, de akkor és ott tudni fogom, hogy mit kell tennem.
Most vissza jelekhez, érzésekhez, az Univerzum kommunikációjához… Egyre gyakrabban nevetek rajta. Elmosolyodok azon, hogy ha én egyszerűen nem akarom a „csak azért is” felfogásom miatt észrevenni azt, ami szemen szúr, az Univerzum nemes egyszerűséggel nem hagy más választást. :) Elhatároztam, hogy elfogadó és megengedő leszek. Elhatároztam, hogy türelmes leszek – és elindultam az úton -, ennek ellenére vannak még ellenállások. Hát hogyne lenne! Nem vagyok én robot… De igyekszem minél többször elfogadni az Univerzum finom utasításait, terelgetéseit, mert így megspórolhatom a fölösleges köröket.
<3 Felsőbb énem vezérel, teret engedek neki, remélek, várok és hiszek. Bízom a legjobb jövőmben, és addig is, most élek, most örülök, most élvezem az életem, most látom meg a szépet és jót <3