321. NAP
Zúg a zene, akad tennivaló bőven, ragyogó napsütés… és nekem mégis van időm agyalni! Mégis meghallom a kifejezetten rossz gondolatokat, amiket tudom, hogy nem felsőbb énem gondol. Nem ő üzen. Mert mikor már a tetőfokára hágott a kellemetlen hangulat, akkor megszólalt végre, és megint kaptam egy jó adag pofont. Egy ébresztőt és nyugtatót. Ha hagyom kibontakozni csodákra vagyok képes! Csak azt nem értem, hogy kerülhettem ilyen állapotba. Valami van a levegőben? Talán az én levegőmben… amit felém fúj a szél :)
Csodák várnak rám ma is. Úgy döntök, hogy elkezdek mosolyogni, és érezni a mosolyt. És érezni azt, ahogy erre reagál a lelkem, testem. És utána, ha már átéreztem egész lényemmel, „ostrom alá” veszem a külvilágot. Rámosolygok mindenkire :)
Az eredmény talán hasonló némelyik napomhoz: kétkerekűn száguldás, friss levegő, Duna, sok-sok mosoly váratlan helyekről, lovacska simogatás, meglepően jó zenehallgatás, sétálgatás, ráébredések, és egy mosolygós farönk a válasz minderre:
KÖSZÖNÖM! <3