329. NAP
A Tudatosság ébredésének van egy olyan szintje, ami szinte felfoghatatlan. Annyi az új információ és érzékelés, hogy tényleg könnyű „elveszni”. Itt időzni hosszan, talán megragadni, és a sok részlet miatt kizárni a nagy egész értelmét.
Vannak napok, amikor teljesen más dolgokat látok meg az utcán, mint amúgy. Ha a földet nézem, nem az orrom lógatom… Csupán lesem a talpam alatt rohangáló Életkéket: hangyák, bogarak stb. És az jut eszembe, hogy ők is csak teszik a dolgukat, összekapcsolódnak az Univerzummal, és valószínűleg nem filozofálnak felfoghatatlan dolgokon.
Nem akarok mindent tudni. Hűha, tőlem egy ilyen kijelentés? Magam is meglepődtem… de pontosan így gondolom, érzem most. A lényeg a most-on van :) Ez most jó. Örülök. Megkönnyebbültem némileg, hogy nem „kell” felkutatnom minden rejtélyt, összefüggést és miegyebet, ami az Univerzummal kapcsolatos. Sőt, ami bármi elképzelhetővel kapcsolatos. Na ne, nem esek bele megint saját magam csapdájába: tudom, amit tudok. És ez így jó. Ha ezen a ponton, ahol most állok sikerül ezt tartanom, akkor léphetek tovább. Sokkal tovább.
Semmilyen külső információra nincs szükségem. Magam vagyok, magamnak. Szeretem.
Elégedett mosolyom nyugtázza soraim :)
Hála, Szeretet és Béke legyen veletek!