330. NAP
Emlékek gyártása. Megörökítése. Van értelme? Jó az nekem, hogy ha elmegyek egy hely vagy tárgy mellett és eszembe jut rólam a múlt egy szelete? Ha szép is… jó az nekem? Kell ez nekem? Nem lenne jobb úgy járkálni az utcákon mindenfelé, hogy a pillanat szépségeit látom meg? És nem egy elmúlt történet rezgése kerül felszínre?
Nehéz ez. Mert szeretem megörökíteni a pillanatot későbbre. Később szeretem elővenni a korábban megörökített pillanatot, emlékezni. Szeretem. Vagy mégsem? Jó érzés ez? Nem annyira… Még ha a helyzet nem is sokat változott azóta, vagy esetleg jobb, akkor sem jó felidézni az elmúlt pillanatot. Az már elszállt… És különösen, ha most sokkal jobb érzelmi állapotban vagyok és visszaemlékezek, csak lekerülök egy alacsonyabb rezgésszintre. Ez nem jó. Az bizonyosan nem jó. Tehát, tudom már mit kell tennem. És tudom hogy van. Nem kapaszkodok. Nem rakosgatok. Nem gyűjtögetek. Törlök. Tisztítok.
Új élet. új élmények. Élmények, amik csak a pillanatnak szólnak, hiszen úgy is csak az van nekünk. Minden pillanat egy csoda. Élem a csodáimat. Élvezem az életemet.