333. NAP
A zene újra megtalált… vagy én Őt. Boldog, szerencsés, és hihetetlenül fantasztikus találkozás ez. Felszabadít érzéseket, gondolatokat, élményeket, az egész testem bizsereg tőle.
Nagyon érdekes, hogy folyton folyvást fellelkesülök, úgy érzem, hogy nem tudok nélküle létezni akár egy napot sem. Mégis, - mint ahogy most is történt – előfordul, hogy hetekre mellőzöm. Azért nem 100%-osan, talán képtelenség is lenne, de konkrétan nem veszek róla tudomást. Nem érzem át, nem élem bele magam, nem veszem át a ritmust, nem oldódok fel, nem is vágyom rá… vagy valahol mélyen elnyomom, ki tudja miért. De most!
Újra itt vagy, drága ritmus. Ringatózik minden sejtem, lelkem nyugodni próbál, de talán csak fokozódni látszik lüktetése. Érzem, akarom, vártam már.
Valamire csak vársz, de nem is tudod igazán. Csak belül érzed, de nem tudatosul. Majd mikor megkapod, érzed, hogy igen, ezt akartam, erre vágytam, köszönöm! <3
Itt vagyok Én és Ő. Egy állomáson. Mi vagyunk.