34. NAP
Ma úgy döntöttem, hogy pozitívan kezdem a napomat. Feltuningolom a kedvemet. Mindennek örülök, vagy legalábbis a jó oldalát nézem. Ha nincs neki olyan, akkor elfordítom róla a figyelmem és keresek egy jó gondolatot.
Az idegességre eddig nagyon hatásos az átlendítő mondat amit tegnap írtam. Azt hiszem ezzel már nem lesznek gondok. Viszont az állandó sietség, - olyan zsigerből jövő sietség - nem akar szűnni. Talán világ életemben bennem volt a sietség, vagy csak a kislányom óta öltött ilyen méreteket? Egyszerűen nem tudok lenyugodni már napok óta. Valami van a levegőben. Állítólag az Univerzumban történik valami nagy dolog. Remélem hamar elmúlik a hatása rám, mert szeretnék már megnyugodni.
Szeretnék lelassulni.
Csak úgy lenni.
Úgy érezni, hogy nincs idő.
A Kérd és megadatik-ban olvastam, hogy az öröm alapja a szabadság. Tulajdonképpen minden emberi lény szabad. Mi korlátozzuk saját magunkat, mi hisszük azt, hogy korlátozva vagyunk - akár a pénz által - . Pedig ez nem így van. A pénzről itt most csak annyit írnék, hogy gyakran hallom ismerősöktől, anyatársaktól, hogy panaszkodnak, hogy mi mennyibe kerül, hogy nincs pénzük, de jó lenne ezt + azt megvenni. Ilyenkor mindig mondom nekik, hogy megteheted! Csak hidd el, hogy megteheted!
Mindenkinek annyi pénze van amennyire szüksége van. Tulajdonképpen e szerint az elv szerint élem a mindennapjaimat. Nagyjából mindent megveszek magamnak amire vágyok, szinte azonnal. (persze nem kell itt ilyen nagy dolgokra gondolni mint pl. autó) A mindennapi élet során adódó dolgokra gondolok. Amióta így gondolkodom mindig volt elég pénzem mindenre. Sose tudom, hogy pontosan miből, nem is számolgatom, nem kalkulálok, de mindig van. És jó érzés néha kényeztetni magam, és megvenni azt amit tényleg szeretnék. :) Nem vonom meg magamtól a jót! Ilyen kezdő lépésekben nekem már nagyon jól megy a bőség vonzása. Számomra nagyobb ugrás, már nagyobb munka. A gondolati síkon persze. Nem fizikai munkát kell ahhoz végezni, a szíveddel kell érezni a változást.
Annyira tudom, és annyira érzem már, hogy még idén – de inkább mostanában – eljön az a várva várt hatalmas változás az életembe! Annyira biztos vagyok benne. Akkor mért vannak néha mégis kétségeim? Annyira tudom, hogy ez lesz a végkifejlet, hiszen a megérzéseim és a jelek is erre utalnak, de akkor mért nem tudom végre csak elfogadni és 100%-osan csak hinni? Hinnem kell töretlenül, annál jobbat nem tehetek, csak rosszabbat ha nem hiszek. Mért is jobb nekem ha abban a tudatban élek, hogy talán megvalósul, talán nem, talán csak mese, talán ez egy vicc. Ez nem vicc. A Vonzás Törvénye mindig, minden körülmények között működik. És azt hozza el nekem amire számítok. Így hát jobban teszem ha a jóra számítok, nem igaz? Legalább addig is jól érzem magam. Ez egy Angyali kör. Számítok az eljövendő jóra, amit én teremtettem, még nem érkezett meg hozzám, de gondolati síkon tulajdonképpen már abban az érzésben élek, majd elérkezik hozzám a várva várt jó és még mindig jól érzem magam vagy mégjobban :) Hát ez nagyszerű! Ha ezt mindenki tudná és használná is csodálatos lenne a világ.
Azt hiszem ezzel a mondattal itt is hagyom a gépet, és belemerülök a mai vizualizációba.