35. NAP
Mostanában úgy érzem, hogy a legnagyobb stresszforrásom a kislányom. Ő is érzi a változásokat. A nyekergést, nyávogást egyszerűen nem tudom figyelmem kívül hagyni. Valószínűleg nem is szabadna. De akkor hogy legyen meg mégis a belső békém, nyugalmam mindeközben? Át kell ezt is fordítanom valami jóra. Lehet, hogy még türelmesebbnek kellene lennem? Talán minden jól van úgy ahogy van? Valószínűleg. Ő még zsigerből csinálja a dolgokat, nem pedig mások irányítása, szabályai szerint. Hagynom kellene kibontakozni. Azt hiszem ezt fogom tenni, így valamelyest csökkenthetem a „nyekergéses percek” számát :) Renden, akkor ezt jól megbeszéltem magammal. Túl lépek rajta.
Ez egy kis kitérő volt. Na akkor most leírom, hogy a mai napom tulajdonképpen nagyon jól kezdődött ahhoz képest, hogy mennyire nem volt csodás az éjszaka. Kezdek feloldódni.
Elolvastam a II. mesés könyvet is. Az eleje elég nehézkesen és kicsit borongósan indult, de a végére nagyon jó lett. Meghozta a várva várt eredményt. Biztatást kaptam tőle, és újabb Remény-csomagot. Érdemes elolvasni!
Tovább fejlesztettem a vizualizációmat. Elképzeltem, hogy kinyitom az ajtóm és az Örvényt látom. Vágyaim és kiküldött gondolataim ott kavarognak az ajtó előtt. Ekkor tudom, hogy rá kell hangolódnom arra amit igazán szeretnék. Ha ez megtörtént rulett-szerűen odapörög a Házam pont a bejárati ajtóhoz. Én egyenesen beléphetek, és ezennel befogadtam testileg-lelkileg. Immáron az enyém, fizikailag is. Tulajdonképpen ilyen egyszerű az egész.
A mai világban, a mai energiákkal nagyon felgyorsult a teremtés. Mindössze az emberek hite van a „béka feneke alatt” :) De én nem hagyom magam, kiállok a tudatosságért és a felsőbb nem fizikai lényemmel összekapcsolódva hihetetlen dolgokra leszek képes.
Ma is bennem van a bizonyosság, hogy az a Ház tényleg az enyém lesz, ott fogunk lakni. Nagyon biztosan tudom. Még nem volt olyan dolog amivel akár csak fele ennyit is foglalkoztam volna és ne valósult volna meg. Minden megtörtént amire némi időt és kitartást szántam. Sőt, olyan is volt amit nem is akartam ennyire, alig foglalkoztam vele, de ezáltal mégis kiküldtem kívánságomat az Univerzumba és teljesítette nekem.
Már alig várom a lépéseket, vágyam kibontakozásának fokozatait. Azt az eseménysort amely összehoz lenagyobb vágyammal. Izgatottan várom, hogy az Univerzum mit sorakoztat fel nekem, hogy teljesedik ki életem legnagyobb vágya.