366. NAP
Hihetetlen hogy ki tudok zökkeni valamiből – sőt az egész eddigi életemből – napok alatt. Nem is veszem észre, pedig már minden más… Jó? Igen! Rossz is? Némileg. Javítható. És tudom, hogy ez vezet a jobb felé.
Megint az érzésre hallgattam. Gondolkodás nélkül. Úgy éreztem semmi nem állíthat meg. Ha mennem kell, hát megyek.
Kellett már a változás. Ha ez most azzal is járt, hogy minden felborul. Hisz tudjuk, az Életben csak a változás az állandó. És sokkal könnyebb úgy haladni, ha ezt elfogadjuk. Ha nem küzdünk ellene.
Hagyd magad. Ne tanakodj, ne mérlegelj. Badarság, hogy nem lehet akármibe akármikor „beleugrani”. Már miért ne lehetne? Mi baj lehet? Újabb tapasztalat? Nyilván fél az ember az újtól, de ha itt tényleg csak az ismeretlentől való félelem van jelen, akkor nincs gond. Mehet minden az útján. Ne kényszerítsük magunkat a megszokott kényelembe, mert nem merünk! Mi kell még? Hogy valaki jól megrázzon?
Igen… az nekem sokszor jól jönne, talán most is. De mindig más az ok. Az ébresztő megszólal, de lenyomom a szundit, megtehetem.
Zene, újra, szia, szeretlek <3
Ihletet kaptam, erőt, kiráz a hideg, elönt a melegség. Új fejezet.
Sziasztok.
Itt vagyok, ahol lennem kell. És úgy, ahogy lennem kell. Azt teszem, amit tennem kell. Elkezdtem és folytatom. Megyek most már, őszintén mondhatom, hogy „hagyom magam”. Talán túlságosan is? Van olyan? Mikor csak sodródsz, de nem veszel észre semmit, csak azt, hogy hagyod magad. Érdekes érzés. Olyan, mintha lemaradnék valamiről. Mintha folyton várnék, vagy kihagynék valamit. De azért ott van mellette az is, hogy tetszik az utam, és tényleg most már történik valami. Ami felfogható.
Tudom, folyton történik valami, változik minden, de mégis meg lehet ragadni a mozdulatlanság érzésében ennek ellenére. Pedig a legjobban azt rühellem. Hát mozduljunk, könyörgöm! :)