367. NAP
Kicsit akadozok. Beragadt a szalag. Segítségre várok, vagy mégsem? Úgy érzem, hogy „kivonom magam a forgalomból”. Úgy érzem, egyedül kell csinálnom. Nem hallgatok, nem engedek be. Kizárok. Lakatolok, sok lakatot tettem fel. A kulcs pedig… már én sem emlékszem merre jár! Messze? Nem hiszem. Itt van az orrom előtt, de ez biztos olyan, mint amikor valamit nagyon keresek, mindent feltúrok ahol sejteni vélem, de nem találom. Majd egyszer, mikor már nem keresem, meglelem.
Ez van most. Hagyok mindent, nem erőlködök, van, amit teljesen le is tettem, sőt, betettem egy szekrénybe, és szintén lakatot tettem rá. Valami, ami nem is olyan rég a fő gondolati köröm volt. De már minden más. Tényleg igaz, hogy egy szempillantás alatt megváltoztathatod a gondolkodásod, és a terelés egy nagyon hasznos módszer! :)
Nem volt tudatos, de talán - mert már belül igen régóta vágytam rá - meghallgatást nyertek gondolataim. Sima ügy. Csak így tovább!
A lényeg a lényeg, hogy újabb változások, amik kívül belül átalakítanak. Ebből is csak tanulok, új nézőpontok nyílnak meg előttem. De erről bővebben később…