369. NAP
Keresem a régi önmagam, legalábbis azt hiszem. DE talán már nincs is, én már nem az vagyok. Folyton változok, mint minden és mindenki. Minek is bolygassam a múltat?
Az vagyok, aki most vagyok. Most ilyen vagyok. A mostani gondolataim elég kuszának tűnnek. És furcsa, hogy mik jutnak eszembe.
Jót tesz az éjszaka varázsa. Különös. Szeretem. Mindig is szeretettem. Alkotói énem megszületik, újra és újra. Úgy érzem enyém a Világ, mindent megtehetek. Csordultig vagyok reménnyel és hittel. Fantasztikus!
Talán ilyenkor kellene feltennem saját magamnak a nagy kérdéseimet… a kérdéseket, amikre régóta várom a választ. De hogy is várhatom, ha eddig meg se kérdeztem? Abszurdum. Ez a nagy helyzet.
Érzem, hogy napról-napra újabb kapuk nyílnak meg előttem. Az akadályok nem hogy hátráltatnának, hanem általuk látom meg a szebb jövőt. Engem megerősít, mert felráz. Mostanában egyre gyorsabb a hatásuk. Hamarabb észreveszem, ha rossz úton „gondolkozok”. Márpedig ez nagy kincs.
Ha hosszú az út, könnyen szem elől tévesztem a célt. Úgy döntöttem, hogy kanyarokat is beiktatok, így nem hogy nem látom a végét, de folyton változik a táj, a mozzanat… És minden új értelmet nyer, új izgalmat. Minden kanyar előtt ott a rejtelem. A sejtelem, hogy merre visz az út.
Azt hittem, hogy szeretem a meglepetéseket… és igen, bizonyos nyakatekert értelemben így is van. Szeretem, onnantól, hogy megszoktam, felfogtam, feldolgoztam :) Különös lény vagyok, nemde? :) Magam is meglepődök, hogy miket tudok meg magamról és a hitemről. És hogy mennyire nem is ismerem azt, aki bennem lakozik. Vagyis, egyre jobban ismerem, ez bizony igaz, de minél mélyebbre hatolok, annál több a megválaszolatlan kérdés, a felfedezetlen út és a kiszámíthatatlan reakció. Ilyen ez. Biztos mindenkinél… de ez most ne érdekeljen. Ha azzal is foglalkoznék, hogy mások hogy mennem ezen keresztül, nagy valószínűséggel, még ennél is több zavarodottság és kérdés merülne fel bennem. Azt pedig nem engedhetem meg magamnak!
Maradok annyiban, hogy én magam vagyok, most ilyen, kicsit közelebb belső énemhez, kicsit bátrabban, kicsit több válasszal a „tarsolyomban”…
Köszönöm.