37. NAP
A végére értem a III. mesés könyvnek is – sajnos. Annyira talán mégsem sajnálom, mert annyi mindent tanultam belőle! Új megközelítésből látom megint a dolgokat. Jobban megértettem az eddigi tanításokat. Egy nagyon lényeges új információra bukkantam azzal kapcsolatban, hogy hogyan is érhetem el a vágyamat.
Az Elengedés lényege, hogy kiküldöm az Univerzumba vágyamat (kérek), majd nem foglalkozok vele, nem érzékelem a hiányát, nem koncentrálok a hiányára. Az Univerzum azon nyomban mindent felsorakoztat ahhoz, hogy vágyam teljesüljön, sőt teljesíti is azt – a rezgések szintjén - . Ha rágörcsölök és azon aggódok, hogy mikor érkezik már el hozzám, csak hátráltatom a folyamatot.
Az Elfogadás Műveszete pedig tulajdonképpen annyit jelent, hogy a kiküldött kívánságomat beengedem a tapasztalatomba. Ezt úgy tudom megtenni, hogy azonos rezgésszintre kerülök vele, így megtapasztalhatom. Magyarul ez azt jelenti, hogy gondolok egy vágyamra, közben jó érzések töltenek el – szintén nem gondolok a hiányára, sem arra, hogy mért nem történt még meg - , de nem feltétlenül kell a vágyamra gondolni, a lényeg, hogy befogadó legyek, tehát legyek boldog. Amikor felszabadult és boldog vagyok – teljesen mindegy, hogy mi miatt – akkor minden kívánságomnak megengedem, hogy beáramoljon hozzám. Amikor boldog vagyok nyitva áll a Vágykapum. Minden vágyam akadálymentesen beáramolhat. De amint rosszul érzem magam- ez azon nyomban kiderül ha megvizsgálom az érzéseimet minden gondolatnál - becsukódik a Vágykapum.
Ilyen egyszerű az egész. Vagy még sem? A legnehezebb ebben az egészben az, hogy szinte az egész „agyban dől el”. Fizikai szinten nem tudok többet tenni, vagy elősegíteni a megvalósulást. Nem úgy működik mint a mai világban bármi – minél többet dolgozunk annál többet kapunk, annál hamarabb elérhetjük amit akarunk. Legalább is ez az elv.
Újabb ötlettől vezérelve szerkesztettem egy Mit szeretnék és mért szeretném című Word-öt. Határozott, tömör mondatokba sűrítettem vágyam részleteit.
Pl. Szeretném ha gyönyörű új Házam belépne a tapasztalataimba.
A legtöbb mondat után raktam 1-1 képet is. Hát nem mondom, ez is hatásos gyakorlatnak bizonyult! A végére teljesen emelkedett hangulatban lettem. Megint abban a jobb világban lehettem. Mindig úgy kellene éreznem magam, mindig ott kellene lennem. Mért van az, hogy ennyire nehéz fenntartani azt a lebegést, azt a gondtalan érzést? Őszintén szólva ha belegondolok semmi komolyabb gondom nincs az életben, nagyon nem kell aggódnom semmi miatt. Még is gondot okoz a gondtalanság érzése. Hűű, ez mennyire ellentmondásos volt! A gondtalanság nem okozhat gondot. Csak az azzal járó gondolatokat nehéz megtalálni ebben a nagyon sokrétű és figyelem elterelő világban.
Célom a gondtalanság és a tartós boldogság elérése. Ha ezt elérem, akkor vágyaim ellenállás nélkül beözönlenek hozzám.